Ha eljött az ideje ...

Nehéz az élet, főleg ha nem érted,
Hogy miért van káosz a fejedben,
Ha vágyódsz valakire, de az vágyik másra,
Ha szeretsz valakit, de ő másra is vágyna.

A gyűlölet a szememben örökké tart,
S ki az a bolond, aki megbocsátana majd?
Én magam vagyok, hisz szeretem őt,
Csak kár, hogy neki van még más is
Fontosabb, mint a szeretett nő.

Tudom, önző vagyok, legalább is érzem,
De nem tehetek róla, mert nehéz az élet.
Fáj a szívem, fáj minden találkozás,
Mert tudom, hogy a gyűlölt személy
Ott lebeg már, s készül lecsapni hát.

Pedig a találkozásuk ritka, és mégis
Ölnék miatta, nem tudom, mit tegyek
De képes lennék végezni vele.

Gonosz élet, gonosz szempár,
Óh, Istenek had öljem meg már!
Még ha fáj is a fiúnak, engedjétek hát!

Nem akarom, mégis méreg tölt el,
Ha tudom, hogy találkozásuk mikor dől el.
Nehéz figyelnem és csöndben lennem,
Miközben a gyűlölet átitatja lelkem
És megöli minden sejtem.

Vele egyszer, velem többször,
De még sincs ez rendben,
Hisz gonosz lennék, ha választania kéne.
Nem akarom, hogy fájjon neki,
De az érzéseim nagyok és telik.

Óh, Istenek mitévő legyek,
Hogy ezek a fájdalmak
Semmivé legyenek?
Kérlek, mondjátok meg nekem,
Ha eljött az ideje!