Kisiklott a lelkem, mint egy rossz
vonat.
Szívemben zakatol a gondolat,hömpölygő
felhők szállnak, a szemem lassan kiszárad.
Édes az álom, de jövője nincs, pedig te
voltál nekem a legnagyobb kincs.
Rozsdás körülöttünk minden oly’ régen
siratjuk az emlékeket, az elmúlt, talán nem
számító éveket.
Érzékeny lelkeink elszállnak és a sors
átveszi ismét.
Lehet kegyetlenül szétszedi és végighallgatjuk
a gyászmisét.
A jövővel szembenézni nem tudok, elfordítom
a fejem és a magányra gondolok.
Kezünk összefonódott és együtt mondtuk
az imát, de most nem értjük a mát.
Szaladok már messze vagyok tőled,
de még mindig gondolok Rád.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások