Kisiklott a lelkem, mint egy rossz
vonat.
Szívemben zakatol a gondolat,hömpölygő
felhők szállnak, a szemem lassan kiszárad.
Édes az álom, de jövője nincs, pedig te
voltál nekem a legnagyobb kincs.
Rozsdás körülöttünk minden oly’ régen
siratjuk az emlékeket, az elmúlt, talán nem
számító éveket.
Érzékeny lelkeink elszállnak és a sors
átveszi ismét.
Lehet kegyetlenül szétszedi és végighallgatjuk
a gyászmisét.
A jövővel szembenézni nem tudok, elfordítom
a fejem és a magányra gondolok.
Kezünk összefonódott és együtt mondtuk
az imát, de most nem értjük a mát.
Szaladok már messze vagyok tőled,
de még mindig gondolok Rád.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...