Kisiklott a lelkem, mint egy rossz
vonat.
Szívemben zakatol a gondolat,hömpölygő
felhők szállnak, a szemem lassan kiszárad.
Édes az álom, de jövője nincs, pedig te
voltál nekem a legnagyobb kincs.
Rozsdás körülöttünk minden oly’ régen
siratjuk az emlékeket, az elmúlt, talán nem
számító éveket.
Érzékeny lelkeink elszállnak és a sors
átveszi ismét.
Lehet kegyetlenül szétszedi és végighallgatjuk
a gyászmisét.
A jövővel szembenézni nem tudok, elfordítom
a fejem és a magányra gondolok.
Kezünk összefonódott és együtt mondtuk
az imát, de most nem értjük a mát.
Szaladok már messze vagyok tőled,
de még mindig gondolok Rád.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások