A "" kifejezés eredménye:

- Ott van. – mutattam a hatalmas almafa sötét árnyékára, mely alatt nem volt más, csak a hideg, enyhén vizes fű.
- Mi van ott? – förmedt rám Bonzo, és a szemeit meresztve nézett körbe. – Nincs itt semmi, csak a te betegesen ápolt kerted. – fintorgott, és akkor meghallottuk a zajt.
Olyan volt mintha valami hatalmas léggömb emelkedne, süllyedne egyfolytában, örökös légzés, ami beszívja, majd kilöki magából a levegőt...

. Hátam a rozoga falnak vetem, és előveszem a cigit. Meggyújtok egy szálat, csak szépen lassan, mint a régi időkben. Aztán felbontom a konyaknak is alig nevezhető löttyöt. Beleszagolok. Naná, hogy nem valódi, csak víz, szesz, meg aroma színezékkel. Nem baj, ez is megteszi. A lényeg, hogy felejtsek. Muszáj elfelednem azokat a csalódott szemeket...

Ez az! Hogy erre miért nem gondolt korábban? Egy doboz altató lapult az éjjeliszekrényén, még azokból az időkből, mikor meghalt az édesanyja, és rémálmai voltak éjszakánként. Az altató jó lesz. Csak nehogy keveset vegyen be belőle, mert akkor csak a kicsi hal meg, ő pedig életben marad...

...Olyan vagy te nékem, mint virágnak a napsugár,
Ami ha nem kap elég fényt, el is pusztulhat akár.
Te vagy nekem a reménység a reménytelenben,
Akit szeretni fogok egész életemben....

mély-sötéten ég a láng
felperzsel minden szemérmet
reszketve vár a lány
érzi a vágy eléget ...

Csend ül árván a porban
a mindent elmondó némaság ...

Hermione egy mugli orvosi rendelőben ült. Egyre betegebbnek érezte magát, és az anyja azt ajánlotta, menjen el az orvosához Dr. Stevenshöz. A nevét hallotta, felnézett és mosolygott. Besétált a szobába, és leült.

- Hermione, nagyon jó önt újra látni. Vagy mégsem… mióta utoljára beteg volt – mondta Dr. Stevens. Hermione nevetett. Ez volt, amiért nagyon szerette ezt az orvost. Volt humorérzéke...

Újra minden rendben,esti csendben.
Nesztelen az éj, halványul a fény.
Csak még egy percet, még egy szót,
S nem kérek semit semmiért...

Csókok éltetik a szerelmet
S vágyat, ami néha játék,
Néha pedig maga a valóság.

Lehet csókolni érzelmek nélkül,
Ami pusztán ártatlan játéknak tűnik,
De talán...

Amikor rád gondolok, melegség járja át a szívemet,
Egy különös érzés kerít hatalmába, ha kiejtem a nevedet.
Velem vagy mindig, minden percben, órában,
Létező és létezhetetlen...