A "" kifejezés eredménye:

Ó, egy éve haltam meg, bús magányomban,
Most a lelkem jár közétek,
Ne zavarjátok el őt, még beszélni akar,
Engem úgyis már áldott szemfedő takar! ...

Nehéz az élet,
óh, miért is élek?
Van-e, ki támogat,
van, kiben szívem bízhat?
Annyi a válaszút, annyi a döntés,
miért kell ennyi, jaj, ennyi szenvedés?
Mikor...

Talán, ha gyorsan elszaladna mellette nem lenne semmi baj, gondolta. Gyorsan elfut mellette és túl lesz rajta, nem történik semmi rossz. De Danny egyre csak ment előre és a konnektor is makacsul közeledett...

Most tételezzük fel, volt gyermeke és felesége Jézusnak, ezek után hova menekülhetnek?
Természetesen a Római császárság fennhatósága alatt álló Európába, ahol nem csak mint zsidót utálnák, de mint keresztényt is lazán felkoncolnák.
Aki ezt beveszi az vagy nagyon naiv, vagy ütődött, vagy pontosan ezt akarja elhitetni a világgal és akkor tuti a történelem, a jog a felsőbbrendűségre...

Ki az a bolond, aki ott áll?
Roggyant vállal, tétován.
A világ terhe alatt kié a váll?
Ki az a bolond, aki hordja? ...

Megvan hát mire vártam
Élvezhetem az életet, a szabad jót
Felnőttek a kölkök, kirepültek
Elhagyták az úgyis süllyedő, rozzant hajót ...

Évekkel később újabb útra indultam hazafelé. De ekkor már nem te fogtad a kezem, nem rángattam a kabátod alját, ha szólni akartam, s nem voltak csöndesek a léptek. Otthon, még akkor eltettem a könyvet egy dobozba. A dac elnémította bennem a könyv illata iránti vágyat, s csak évekkel később vettem újra elő...

Amilyen kemény volt, félt is kicsit, hogy mindjárt ennyi is lesz, de a férfi pár pillanat után el is hátrált, felállította a lányt, és újra vadabb tempóra kapcsolva letépte a lány nadrágját, a lift falához szorítva felemelte és bámulatos hirtelenséggel beakasztotta neki...

Eltörött a szárnyam, nem tudok repülni,
Nem tudok ebből az átkozott világból eltűnni,
Félek, hisz teljesen egyedül vagyok,
Lelkem reszket úgy érzem megfagyok...