Gyermekeim 2

Megvan hát mire vártam
Élvezhetem az életet, a szabad jót
Felnőttek a kölkök, kirepültek
Elhagyták az úgyis süllyedő, rozzant hajót

Boldognak kéne lennem
Élvezni a boldog egyedüllét perceit,
De csak ürességet érzek
Életem megrontóinak hiánya belülről szorít

Istentől küldött fricska
Anyja átkos modorára ütött a lány
Önfejű lett, és istentelenül konok,
Kerekedett is hangos szó, sértődés egy-egy vitán

Pedig szívből szeretem,
Fiam szerint a kedvencem a „Picilány”
De szava vág mint az ostor
Néha kiscica, ám legtöbbször csíp mint a csalán

Felnőtt a kis Öcskös is
Éltem legszebb ajándékát tőle kaptam én
S talán sokszor nehéz volt vele
Kimondhatom, a világ legjobb fia az enyém