Megvan hát mire vártam
Élvezhetem az életet, a szabad jót
Felnőttek a kölkök, kirepültek
Elhagyták az úgyis süllyedő, rozzant hajót
Boldognak kéne lennem
Élvezni a boldog egyedüllét perceit,
De csak ürességet érzek
Életem megrontóinak hiánya belülről szorít
Istentől küldött fricska
Anyja átkos modorára ütött a lány
Önfejű lett, és istentelenül konok,
Kerekedett is hangos szó, sértődés egy-egy vitán
Pedig szívből szeretem,
Fiam szerint a kedvencem a „Picilány”
De szava vág mint az ostor
Néha kiscica, ám legtöbbször csíp mint a csalán
Felnőtt a kis Öcskös is
Éltem legszebb ajándékát tőle kaptam én
S talán sokszor nehéz volt vele
Kimondhatom, a világ legjobb fia az enyém
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...