Megvan hát mire vártam
Élvezhetem az életet, a szabad jót
Felnőttek a kölkök, kirepültek
Elhagyták az úgyis süllyedő, rozzant hajót
Boldognak kéne lennem
Élvezni a boldog egyedüllét perceit,
De csak ürességet érzek
Életem megrontóinak hiánya belülről szorít
Istentől küldött fricska
Anyja átkos modorára ütött a lány
Önfejű lett, és istentelenül konok,
Kerekedett is hangos szó, sértődés egy-egy vitán
Pedig szívből szeretem,
Fiam szerint a kedvencem a „Picilány”
De szava vág mint az ostor
Néha kiscica, ám legtöbbször csíp mint a csalán
Felnőtt a kis Öcskös is
Éltem legszebb ajándékát tőle kaptam én
S talán sokszor nehéz volt vele
Kimondhatom, a világ legjobb fia az enyém
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások