A lét és a halál

Csak egyszer

Csak egyszer simogatnám meg
A lágyan ringó fák lombját,
És csak egyszer fürdenék meg
Az égi tó vizében.

Csak egyszer élünk, csak egyszer
Táncolnék égi palloson –
És egyszer, egyszer vallanék
Szerelmet a világnak.

Azt mondják, ne a világot
Szeresd, hanem inkább Istent,
Tudom, tévesen ítélek,
De mindig ember vagyok!

2007. július 1.

Tanítások

Azt mondják, a zöld dombokat
Is szeretni, szeretni kell,
Bárhogy szenvedsz, sose feledd
Mi szívednek oly kedves.

És azt mondják, ne feledd azt,
Hogy ki szült, és hogyan, miként,
S szüleid szenvedését
Egészben átéled-e?

És ne feledd, mit súg szíved,
Jól csak az lát neked, csak az,
És lelked palástját terítsd
Világod vállaira.

2007. július 2.

Bánat

Én mindig hittem váltig, hogy
Olyan szép a világ nagyon,
Nem kell háború a szívnek --
Mégis ide jött a kín!

És hittem régen: jó minden.
Tévedésem zálogául
A vég ölel át szorosan,
És akkor meghalunk... mind.

És tudod, ember, szenvedés
A lét, az élet maga is,
Élni nem érdemes, halál
Remeg benne – örökre...

2007. július 4.