Holdfényes újjászüketés(Vámpírmese)IX.fejezet

Eljött az a pillanat, amikor olyan dühös voltam, hogy nem csodálkoztam volna, ha tüzet köpök. A tehetelenségbe csak ordítottam egyet, nem volt mit tenni. Inkább mentem tovább, hátha megtalálom a hálót. Megpillantotam egy ajtót, talán szerencsém lesz, gondoltam. Persze, nem gondoltam erre, ami bent fogadott.
Ugyan a háló volt, viszont Armel és Lionel is bent voltak, kigombolt inggel és valamilyen papírokat rendezgettek. Talán értetlen vagyok, de még sohase láttam férfit, sőt még barátom sem volt, erre meg rögtön kettő. Valószínűleg látták a megdöbbent arcomat ezért kedves Lionel, rá is tett, hadd legyek még vörösebb.
- Áhh Anna!- majd közel hajolt hozzám és folytatta- Nincs kedved velünk mókázni?- Újabb pillanat amikor dührohamot kapok, de inkább azt mondtam, elmegyek zuhanyozni. Persze egy újabb ok volt, hogy Lionel piszkálhasson.
- Nem baj! Ott is folytathatjuk!- s mindezt olyan viccesnek találta. Kérően Armelre néztem. Reménykedtem, hogy rendre teremti Lionelt vagy kit. Persze mindig naiv voltam.
- Anna, ha akarod én is itt maradok!-tett rá még egy lapáttal. Inkább rájuk ordítottam.
- Áááhh....MOST ELMEGYEK FÜRDENI!!!És ha valamelyikőtök leskelődne annak a szemét kikaparom. - majd elrohantam. Egy gond volt, nem tudtam merre van a fürdő. Mondjuk ha a hálót megtaláltam, akkor ez is menni fog. Részben segített a kiírás, hogy fürdő. Végre, foglalkozhattam magammal is. Jól esett, a hideg zuhany, már csak azért is mert irtó ideges voltam Armelékre. Attól, hogy Ők idősebbek nem kellett volna. Megszárítottam a hajam majd felvettem a hálóruhám. Mondjuk a hálószobás incidens után, inkább döntöttem a hosszú, gyerekes pizsama gatya és egy atléta mellett. Egy ajtóra, ki volt függesztve, hogy Anna szobája. Igazat megvallva, erősödött bennem, az az érzés, hogy valamit tervez Armel, de benyitottam. Szerencsére, nem volt bent senki... félmeztelenül.
Lehuppantam az ágyra, de a gyomrom újra felsóhajtott, eszembe jutott még mindig nem ettem semmit.

Várjunk csak... Már jó egy napja nem is ettem ez, hogy lehet? - tudni kell rólam, hogy rengeteget, eszem és szerencsére, nem hízok tőle, így mindig ehettem nyugodtan, de most valami más volt. Nem a finom ételek jártak a fejemben, hanem egy dolog kellett, mégpedig a vér. Éreztem a szárazságot, és tudtam, vért kell szereznem. Nem nagyon izgatott, az a tény, hogy pizsamában vagyok, valami különös uralkodott el rajtam. Gyorsan, lerohantam a lépcsőn Armel és Lionel ott voltak. Eszembe jutott, hogyan vághatnék vissza. Egyszóval átverem őket. Lionel, ahogy meglátott, gúnyos monológjába kezdett volna Armellel karöltve, ehelyett inkább Armelt megcsókoltam. Tudtam, hogy Lionel meg fog szólalni így Őt is megcsókoltam. Aztán kirohantam, mivel a vér utáni vágyam, egyre fokozódott. Szomorúan vettem észre, hogy a semmi közepén állok, sehol egy lélek. Búsan elindultam visszafelé majd a szobámba lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam, mi történik velem és hogyan szerezhetnék vért. Autó hangot hallottam, kinéztem az ablakon most hajtottak el. Nem tudtam mit gondoljak, itthagytak talán? Armel nyitott be, egy kehely volt a kezében.

- Jó estét!... Látom, kezd kibújni belőled a démoni éned!
- Ööö..izéé..várj..
- Ez azt jelenti, éhes vagy. - majd a kelyhet, felém nyújtotta. Remegő kézzel, átvettem. Igen, ez vér volt. Ahogy a kezem, remegett, a bíbor tó felszín, úgy fodrozódott. Nem bírtam, uralkodni magamon, a számhoz emeltem és élveztem, az életet adó folyadékot. Elfogyott. Többet akartam, vadállat lettem. AZ előttem lévő tükörbe néztem, láttam a szemem vörös mintha nem is én lennék. Elkaptam Armelt, tudtam, hogy Ő adhat valamit, amit én szeretnék. Vért.

Csókoltam, látszólag tetszett neki, majd lejjebb mentem a nyakához. Éreztem, milyen hideg, meg akartam harapni, már nyitottam a szám amikor, elkapott.
- Nana, ez nem így megy. Még nem lehet. - majd, megint, díjnyertes vigyorával, elment. Pedig, olyan közel voltam hozzá, szinte pár centi és...és...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ MI A FRANC VAN? - majd hirtelen, sorra szétrobbantak az égők.
- Baaa.........Ááááá mindegy. - már azon a határon voltam, hogy hányni fogom a ronda, trágár szavakat, de inkább visszafogtam magam és átmentem Armelhez.
Aludt, legalábbis ránézésre úgy láttam. Közelebb mentem az ágyához, amikor hirtelen megfogtam a kezem. Persze, ezt is sikítással díjaztam.
- Anna, csak én vagyok majd felült az ágyba. Engem az ölébe ültetett, mint egy kisgyermeket.
- Látom, nem maradsz nyugton. - majd a nyakához emelte a fejem. Erre a pillanatra vártam, igazából nem érdekelt semmi, éreztem, ahogy a szemfogaim megnőnek és kihegyesednek. Mámorító érzés volt, amikor fehér, hideg bőrét a szemfogam áttépte, ahogyan kicsordult a számba a vére. Majd pár korty után, éreztem azt a teljességet, amit évek óta nem éreztem. Ezután lefektetett maga mellé és még mielőtt elaludtam volna, a vért letörölte a számról.