Seron a barátnőm vagy nem

avagy a név bélyeget vet de ciklont kavar, vagy mégse

Seron élete is úgy kezdődött, mint másé, magyarán és nemes egyszerűséggel megszületett. A felsírás utáni pillanatban viszont élete megpecsételődött, mivel miután a szülész nőgyógyász harmadfokú bába és riadó készültség kérdésére az anya nem a kérdésre válaszolt.
Az anya habozás nélkül mondta: Hú, de lila ez a gyerek.
- Na de asszonyom, ne akarja, hogy az összes hosszú hajú férfi hanyatt és homlok meg egyenest meneküljön a lánya elől /és ez nem volt vicc a hippi korszak virágkorában/- Adjon valami egyszerűbb nevet a kis virágszálnak.
Az anya eltűnődött, kicsit keresgélt a programjában, majd döntött.
Két és fél óra gondolkodási idő után kiejtette a nevet: Seron.
Az orvosnak összefolytak a betűk, meg a szemei, de már nem mert beleavatkozni a jövőbe…hát ha min-de-hogy a séróval akarja összefüggésbe hozni, ám legyen és fonetikusan gépelte az adatot a megszeppent papírra.

Telt múlt az idő, Seron nőtt-nődögélt és utaink keresztezték egymást…
Éppen szakítás után voltam és beültem egy jazz klubba. A legjobb módja a felejtésnek egy jakuza harcos a jakuzziban hajnali három óra húsz perckor, de a lényegre térek, szóval összevissza bőgtem a partedlim meg a blúzom is átnedvesedett, ahogy a harmadik deci konyakot nyeldekeltem. 6:3 arányban vizeztem a könnyeimmel. Mikor elfogyott a grúz konyak, a pincér tekilát hozott, meg citromot, de a sót mellőzte. Éppen Dzsonnal táncoltam a gondolataimban és regényekről beszélgettem vele hosszú éjszakákon, míg ránk nem szakadt a cirkuszi sátor ponyvája.
Seron egyszercsak odaült hozzám, méghozzá velem szemben.
- Seron vagyok, Te meg tudom a nagy-bőgő-taliga. Felkérhetlek egy táncra?- mondta látnoki képességei biztos, hogy nem tudatában-
- Fáradt vagyok, meg Dzson kitáncolt az életemből, meg Te nő vagy, meg nem keringőt játszanak meg öt- hebegtem meg habogtam, de Seron tántoríthatatlan volt.

Odatántorogtam a parkettre és Seron vezetett, mint egy démon, de nem hillari. Rátette kezemet a vállára és andalogtunk. Teljesen elvarázsolódtam. Seron akkor meggyógyított. Már másnap nem éreztem a kegyetlen hasító fájdalmat a bal felemen, a malomkövet a mellem közepén, mert Seronnal egy diszkóba mentünk. Ő egész úton beszélt. Azt mondta, hogy csak öt elemije van, de hatodik érzéket kapott, ami megfizethetetlen a mai „ínséges időkben”
Ezt akkor nem értettem, de ma már tudom, mert cirka húsz perc alatt előre sose hátra gárdista lettem.

Seron a diszkóban bemutatott egy fakabátnak, aki a Majd Mcduglesz vagy nem, de akkor sem kapsz meg hangzatos nevet viselte. Gátlás nélkül beszélt mindenről, amitől nekem először melegem lett, aztán meg kaptam egy kis hideget is, nehogy már el találjak szállni.
Seron nem érte be ennyivel, a hé-kuss barátját is becserkészte egy szemvillanás erejéig, aki a Mc cursz vagy mégse betonbiztos névre hallgatott.
Seron nagyon okos és szép nő volt, van, lesz…csodáltam, mert tele volt I-vel MC-qúval, ezt meg is mondtam neki, de ő azt mondta,
-Méridzsé, a szépség mulandó, de a csúnyaság maradandó, úgyhogy megint elevenemre tapintott és gyógyultam egyre illetve kettőre gyógyultam.
Egy este mikor batyogtunk hazafele Seron könnyedén megcsókolt, csak úgy az orcámat. Nagyon jól esett. Csak úgy szakadt az eső. Mire hazaértünk bőrig áztunk. Behívtam egy csésze teára és forró fürdőt vettünk.
- Na, mi van nem tartasz itthon italt?- kérdezte, mikor látta, hogy a zsúrkocsimon csak üres üvegek tátják szájukat.
- De, csak ma délután kifogyott az utolsó szó is belőlem. Ne-ne haragudj, hogy nem tudlak megkívánni semmivel. Ugye nem ölsz meg? - kérdeztem cérna-metélt-vékony hangon.
Erre Seron háromszor megfordult a sarkán, közben konferencia beszélgetést nyomott a főnökével és egy beruházóval majd levette a cipőjét és kifutott a záporba. Az ablakból figyeltem, ahogy beszáll egy fekete limuzinba és az volt az érzésem többet nem látom. De mint mindig, akkor is tévedtem.

Seronnal egy koncerten futottunk össze, ő éppen két jóképű pasast hergelt a dumájával, de mikor meglátott fel tette a pontot a P-re, mert odajött és szenvedélyesen megcsókolt. Közben figyelte a kanok erekcióját. Az egyik éppen Mcduglesz volt, aki már pattanásig feszülős pacsi-tacsit játszott a nadrágjával.
Seron amúgy, azt hiszem emígy, művészi szintre emelte "A kanok salakban tartása" című bodi lengvicset. Lenge ruhákban járt, mozgatta a béka- combjait, de nem árammal és ha többet ivott a keletinél, már más vonatra szállt vagy elfelejtette bevenni a fogamzásgátlóját és ejakulálás előtt jutott eszébe…Viszont rólam soha nem feledkezett meg, mindig jól leteremtett…
Egy alkalommal Seront bevitték kihallgatásra és láttam, hogy a fehérneműs szekrénye előtt vacilál.
- Mérilu – kérdezte - Te mit tennél az én helyemben? Gyanúsított vagyok, és nem tudom átverni a hazugságvizsgálót, mert életemben nem hazudtam.
Nagyon büszke voltam, hogy Seron megtisztel a bizalmával és egy olyan talpraesett nő, aki rezzenéstelen arccal azt mondta:-„ polisz menjél a négy égtáj meleg érzése felé” tőlem a ”hezitálok, de vagyok” nőtől kér tanácsot..
- Én most az egyszer vennék fel bugyit, a meztelenség nem olyan izgalmas. - mondtam bátortalanul.

A mai napig nem tudom, hogy Seron adott- e a véleményemre avagy nem, de a lényeg, hogy estére hazaengedték
- Ezt meg kell ünnepelnünk - mondta búgó hangon és elmentünk egy füstös lokál patriótába. Seron itt elmesélte az élete történetét én meg telefújtam, vagy hatszáz papírszebkendőt meg dzsessz- trombitát. Mivel Seron diszlexiát meg szaxofont örökölt, megkért, hogy írjak róla valami förmedvényt. Akkor eskü alatt vallottam csakis a színtiszta igazat, hogy megírom, már másnap nekifogtam megírni, csak hogy beleférjek az időbe, de száraz köhögést kapott a tollam, én meg Ved lettem.

Valami belső hang azt súgta, hogy szükségem lesz egy mormon-kannára, mert máskülönben Tapló, de száraz dada leszek. Harmadnap éjjel viszont pofára estem valamiben. Egy pofa sör volt, de éppen alkoholtilalom volt, meg nem voltam szomjas, mentem tovább…
Egész éjjel nem aludtam, mert bántott, hogy ígéretet tettem és nem fogom beváltani. Ez volt a kisebbik baj, de vagy nem, éjjel felhívott Seron és megkérdezte, hogy mi voltam előző életemben. Kivert a jeges veríték a hangjától.
- Vágod?- kérdezte könyörtelenül.

I-i-ge-n vagy állítmány - nyögtem ki nagy sokára- de igazat megvallva sosem gondolkodtam ezen a dolgon, mert nincs mivel.
Seron dögösen felnevetett. Buta kis liba voltál, megnéztem a hordószkópodban. Mindig is a férfinépet szolgáltad, mindig is az ő szájízük szerint főztél.
Nyeltem egyet- nyögve, és tizenháromig számoltam, mert nem akartam Seront megbántani, hisz akkor ott a klubban kétévi őrlődéstől mentett meg. Még hálátlan perszóna non grátának tartana.
É-és te mi voltál Seron? - kérdeztem félénken, kíváncsiságból, vagy pusztán illemből…


/folyt. következik, vagy nem, még nem tudom vagy de/