A "" kifejezés eredménye:

Odaadta a levelet a pad alatt. Nórának szemlátomást nagyon tetszett. De ez az óra annyira szerencsétlen volt, hogy Ilona néni odajött hozzájuk és szó szerint kitépte a levelet Nóra karmai közül. Kiosztotta büntetésfeladatot a lányoknak. Azt kellett tenniük, hogy ki kellett menniük a szégyenpadra, és mint az óvodásoknak hangosan olvasniuk kellett egy mesekönyvből. Miközben az osztály már a hasát fogta a nevetéstől Timi és Nóra miatt, a tanárnő elkezdte olvasni a levelet...

Tudta, mire megy haza, mivel egy-két óra nem változtathatta meg a helyzetet, a borgőz ennyi idő alatt nem tűnik el a szervezetből. Valószínűleg hajnalra elszáll a párja mámora, de félt a reggeltől, mert holnap egy másik nap következik, talán, újabb fájdalommal.
Most viszont ismét erősnek érezte magát, erősnek a gyermekeiért...

Hogyha hív a végtelen,
adj erőt, ha kérhetem
mert virág világot
megváltani, szívtelen,
imádott királyhoz
hiába kiáltott...

Fáj a szív ha messzire kell menni,
Nehéz, de gyötrőfájdalommal is tudni kell tenni,
Visszanézni, s tovább lépni a múltunk romjain,
Könnycseppek nélkül nevetni bánatos napjain......

Arra gondoltam, hogy vajon mielőtt a villám lecsap és romból, tudja –e előre, hogy kit és mit sújt erejével? Tudja –e, hogy mekkora kárt okoz? Mert, ha van sors, akkor tudnia kell.
Sokat olvasok mostanában. Főleg azokat a könyveket kedvelem, amik az élet bölcsességét kutatják. Én is keresem az életutam, de mikor azt hiszem, hogy megtaláltam, jön egy vihar, és a por a sár betemeti még a legkisebb ösvényt is...

Egyedül egy veremben,
Gondolva múltra, jelenre,
Gondolva fájdalomra és kegyetlenségre...

Érzed szíved lassul, nem bírja tovább,
Úgyérzi meghalni kész, itt a vég...

Egyszer, egy szegény vadkacsa szedte fel a horgomat, remélem, nem ismétlődik meg. Már egész közel van, forog a víz, de nem olyan nagy az örvénylés, mint ahogy én azt szeretném. Feszülten tekerem az orsót, és egyszer csak, végre megpillantom.
A méreg a fülembe szaladt, éreztem, hogy elvörösödik az arcom, mert egy óvodás, középső csoportosnak mondható keszeg forgolódott, és csinálta a rumlit. Kiszabadítottam a horog hegyét a szájából, szerencsére, csak a szélébe akadt...

Ki vagy? El nem mondhatom.
Ki vagy? Le sem írhatom.
Ki vagy? Meg sem hallhatod.
Ki vagy? Meg sem értheted.
Ki vagy? Pár betű a napló lapjain...

Negyvenkettes lábnyomott lélek.
Kéznyom a csillag mellett-a testen.
Fene se tudja, vajon élek?
Vagy jószagu hullagödörbe estem? ...