Hirtelen jött a vihar.

Hírtelen jött a vihar. Egyik pillanatban még szelíden lengedezett a szél, majd egy robbanás rázta meg a csendet, és a mennydörgéssel együtt villámok sújtottak le a földre.
Ez a közelben lehetett és biztos, hogy óriási kárt okozott.
Arra gondoltam, hogy vajon mielőtt a villám lecsap és romból, tudja –e előre, hogy kit és mit sújt erejével? Tudja –e, hogy mekkora kárt okoz? Mert, ha van sors, akkor tudnia kell.
Sokat olvasok mostanában. Főleg azokat a könyveket kedvelem, amik az élet bölcsességét kutatják. Én is keresem az életutam, de mikor azt hiszem, hogy megtaláltam, jön egy vihar, és a por a sár betemeti még a legkisebb ösvényt is.
A könyvekben nagy igazságokra lelek, de más bölcsességeket felfedezni és más bölcsnek lenni.

Itt van például ez a „MEGDOBNAK KŐVEL, DOBD VISSZ KENYÉRREL” szöveg.
Ezt ugye elég nehéz betartani, ha vannak, akik dobálhatnak kővel és még kenyeret is kapnak érte, hát hülye lenne, abbahagyni. Nincs annyi kenyér, ami elég lenne. Szóval azt gondolom, hogy ezt a gyávák találhatták ki, mert normális ember nem hagyja, fél téglákkal dobálják szét a fejét.
Aztán itt van a másik, „NEM A GYŐZELEM A FONTOS, HANEM A RÉSZVÉT”. Hát ez igazán elgondolkodtató. Tessék csak elképzelni, egy ezred katona, álig felfegyverkezve, rakétákkal, géppuskákkal, tankokkal rohan a hazájáért meghalni és azt üvöltik, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvét.
De az is nagy érdeklődésre tenne szert, ha a Tatai Edzőtáborban, az Olimpiára készülő csapat zászlaján lengedezne: Nem a győzelem a fontos, hanem a részvét felirat. Akkor akár sorsolással is utaztathatnánk csapatot.
Szóval úgy gondolom, hogy ezt meg a vesztesek találhatták ki.
Aztán menjünk csak tovább. A SZÉPSÉG BELÜLRŐLŐL JÖN. Na ezért nem küldök én senkinek fényképet. Mert abból aztán nem jön semmi, még ha satuba teszik sem.
Szóval ezt tuti, hogy a csúnyák találták ki.

Aztán, az ellentmondások. Mindenki azzal a nagy mondással nőt fel, hogy „ A JÁRT UTAT JÁRATLANÉRT SOHA EL NE HAGYD” és ezt követi egy másik „NE ARRA MENJ AMERRE AZ ÖSVÉNY, VEZET, MENJ, INKÁBB ARRA AMERRE NINCS ÚT ÉS VÁGJ EGY SAJÁT CSAPÁST „ Na most légy okos. De hát végül is, ahány ház annyi rakás.
Aztán itt van ez a SZERELEM ÁTALAKÚL SZERETTÉ, vagy valami ilyesmi nagy mondás. Én meg azt gondolom, hogy a szerelem vagy van, vagy nincs. Nem alakulgat az sehová. Azt meg, főleg nem értem, hogy, hogy jön ide a parázs duma. Vigyázzon, ki a szerelmét parázzsal akarja megtartani, mert ha jön egy kutya, lepisili, és csak hamu marad.
A következő nagy igazság „KI, MENNI AKAR, AZT EL KELL ENGEDNI” Persze, értem én ezt, nem kellek, nem bíznak bennem, minek marasztaljam? Nagy vonalú vagyok és engedem. De mi van a szívemmel? Neki hogy magyarázzam meg, hogy ne verdessen itt, összevissza, értse már meg, hogy nem kellünk. Ráadásul, egyik kedvenc bölcsességem, „HALLGASS A SZÍVEDRE, ABBÓL BAJ NEM LEHET „Na puff.
Ilyenkor marad vigasztalásnak az „Az idő, disznót győz”, vagy „ A sok lúd minden sebet begyógyít.” , ősi közmondások.

Szóval lehet, hogy a bölcsességek, csupa vigasztalások? Gyáváknak, veszteseknek, csúnyáknak, megcsaltaknak, elhagyottaknak? Vagy csak azért gondolom ma így és jutottak pont ezek az eszembe, mert gyávának, csúnyának, vesztesnek, és elhagyottnak érzem magam?
Az eső elállt. A vihar úgy ment el, ahogy jött. Hirtelen, szó nélkül, maga után hagyva a kidőlt fákat, sáros utakat, megrongált tájat.
Az út felszárad, a fa újra kihajt, a szellő simogat. Engem is. Az élet megy tovább, mert az élet értelme önmagában az ÉLET.