Modern duett egy örök dallamra

A nő dala

Hogyha hív a végtelen,
adj erőt, ha kérhetem
mert virág világot
megváltani, szívtelen,
imádott királyhoz
hiába kiáltott...

hogyha ezerszer
szakad a szív
hogyha kezemben
marad a kéz,
hogyha szétfolyik
az összes víz...

ha kérek, adj halált
mert senkisem talált
nyugodtan magányt
ki keresett arát-
talált vagányt
talányt.

Köd zuhant rám
s agyonvágott
s ha kutatnám
ki-mit látotott...
faltam: barátot,
s akartam: álmot.

Namármost
áramba mártanám
házamba gyújtanám
gyilkos magam
szerelmes magam
hisz boldogtalan....


A férfi dala

Diadalt zeng
zúgva zenél
az öreg csend
-hullafehér...

megvan, ittvan
megszorítom
a markomban
le is írom
ki is sírom.


Csillag, villám
sötét táltos hátán
mesébe esett sárkány...

de köt a másik
három zsákmány
éjjel-nappal
köztükhálván...

kevert nevek
simogatnak
fehér kezek
hivogatnak...

nem tehetem
nem keverem
egy van, aki fontos nekem
ki megszokásból
vermet ás.
Halál-csuklyás.

Te is itt vagy? Isten veled.
elengedem a kezedet
elfelejtem a nevedet.


duett

Modern világ.
Nincs szeretet.
Megköpöm a tenyeredet
s te a tiéd...
ez már a vég,
s a végtelen ég
látta csak, hogy szeretkezünk.
Meg kell ölnününk
hogy véres kezünk
foghasson mást
és újabb mást.
Tán végállomást,
de inkább sínt
hogy ráfeküdve
ne kelljen sír
ha a vonat nem
majd szétken a kín...
hírt
ne várj.

Varangykirály.