Negyvenkettes lábnyomott lélek.
Kéznyom a csillag mellett-a testen.
Fene se tudja, vajon élek?
Vagy jószagu hullagödörbe estem?
Illatod az anyósülésről néz.
Véremmel takarom be-ne fázzon.
A hullagödörben nemespenész-
egyedül vagyok a világon...
Természetes hogy megérdemlem.
S hogy téged nem érdemellek.
Gyerek vagyok, de megértettem
Hogy hiába térdepelnek
már apácák, papok, jó emberek
az élet előtt, az isten alatt.
Teremteni fog még felnőtteket.
Emelni fog még sok-sok falat.
Hogy őszintétlen, önhazudva éljünk
hogy ne lássuk, saját jegünkbe fagyunk.
hogy álmunkba bújjon ostoba reményünk.
S kiáltsuk büszkén: emberek vagyunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
A szemétdombon kinő egy szál, makacs virág. Hét napig él, magát a születés jutalmát is megannyi véletlen folytán nyerve csak el. Homok, valamilyen szobában tartott macska után, félig kiivott ásványvizes palack, odakeveredett vetőmag... ki tudja és kit érdekel. Kékek a szirmai.
Hét napig él, amíg a markoló rá nem forgat egy újabb adag szemetet. Elkerülhetetlen pusztulása és büdös, rothadó élettere együtt teszi olyan értékessé és csodálatossá, értelemmel és széppel töltve minden egyes percét a rövid hét napjának.
Kedves szöszke, nem számít hány olyan ember van akiről a versedben írtál, az számít hogy van jó és igaz is. Ne szemét után kutass a szemétdombon hanem virág után. És írj arról.
:flushed:
S ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy járkálhat-keresgélhet, akkor még tán érdeklik is a hasonló csodák. de ha épp egy adag szutyok alatt ülsz, és örülsz, ha jut néha egy csöpp levegő, akkor csak azzal tudsz foglalkozni, hogy ki és mikor borítja rád a következő adag szemetet és adja meg a kegyelemdöfést. holott perszehogy vannak még akár melletted is virágok...
de igyekszem. - ha még tudok értékelni egyáltalán.
de mindegy, tudodm, hogy naivan optimistán magasak az elvárásaim....
tudom én, mi a stájsz, csak zavar az elsekélyesedés, mint mindenben....
meg is dugnak...hahahah....