Negyvenkettes lábnyomott lélek.
Kéznyom a csillag mellett-a testen.
Fene se tudja, vajon élek?
Vagy jószagu hullagödörbe estem?
Illatod az anyósülésről néz.
Véremmel takarom be-ne fázzon.
A hullagödörben nemespenész-
egyedül vagyok a világon...
Természetes hogy megérdemlem.
S hogy téged nem érdemellek.
Gyerek vagyok, de megértettem
Hogy hiába térdepelnek
már apácák, papok, jó emberek
az élet előtt, az isten alatt.
Teremteni fog még felnőtteket.
Emelni fog még sok-sok falat.
Hogy őszintétlen, önhazudva éljünk
hogy ne lássuk, saját jegünkbe fagyunk.
hogy álmunkba bújjon ostoba reményünk.
S kiáltsuk büszkén: emberek vagyunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
A szemétdombon kinő egy szál, makacs virág. Hét napig él, magát a születés jutalmát is megannyi véletlen folytán nyerve csak el. Homok, valamilyen szobában tartott macska után, félig kiivott ásványvizes palack, odakeveredett vetőmag... ki tudja és kit érdekel. Kékek a szirmai.
Hét napig él, amíg a markoló rá nem forgat egy újabb adag szemetet. Elkerülhetetlen pusztulása és büdös, rothadó élettere együtt teszi olyan értékessé és csodálatossá, értelemmel és széppel töltve minden egyes percét a rövid hét napjának.
Kedves szöszke, nem számít hány olyan ember van akiről a versedben írtál, az számít hogy van jó és igaz is. Ne szemét után kutass a szemétdombon hanem virág után. És írj arról.
:flushed:
S ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy járkálhat-keresgélhet, akkor még tán érdeklik is a hasonló csodák. de ha épp egy adag szutyok alatt ülsz, és örülsz, ha jut néha egy csöpp levegő, akkor csak azzal tudsz foglalkozni, hogy ki és mikor borítja rád a következő adag szemetet és adja meg a kegyelemdöfést. holott perszehogy vannak még akár melletted is virágok...
de igyekszem. - ha még tudok értékelni egyáltalán.
de mindegy, tudodm, hogy naivan optimistán magasak az elvárásaim....
tudom én, mi a stájsz, csak zavar az elsekélyesedés, mint mindenben....
meg is dugnak...hahahah....