Egy este

Egyedül egy veremben,
Gondolva múltra, jelenre,
Gondolva fájdalomra és kegyetlenségre...

Érzed szíved lassul, nem bírja tovább,
Úgyérzi meghalni kész, itt a vég már.

Nembírja már a fájdalmat, mely őt éri mindíg,
Fájó szavak, tettek kísérik.

Egy penge van az asztal alatt,
Tested kezébe veszi,
Megtegye amit akar?

A penge lassan, de biztosan simul a megszenvedett kezen,
És lassan forró vér kerül a kézre, testre...

A szív oly boldogsággal várva ezt,
Kiereszti a benne lakó lelket,

Elengedi hagy szálljon szálljon a mély rengetekbe...