A tó tükrén a szellő, apró kis fodrokat borzolt, hol sötétebb, hol világosabb kékségével mutatta mélységét.
A parton, a nádcsomók táncot jártak a szél lüktető ritmusára. Ringó derekuk, úgy hajladozott, mintha karcsú leánykák tánckara, bűvölte volna a szemlélőt.
Táncoltak kecsesen, barnuló fejüket szemérmesen lehajtva, megadva magukat a szellő érintésének.
Szép volt a víz, a távolban hápogó vadkacsák örömkiáltásai törték meg a tó körüli csendet.
Nagy suhogó szárnycsapásaikkal futottak a vízen. Bemutatójukat mindig csodálattal szemléltem, majd egyszerre, szinte parancsszóra felemelkedtek, és a tó egy távolabbi öblében nagy fröcsköléssel, talpaikat a víz fodrozó tükrébe bevágták, mint amikor, a lovas a ló szügyébe belevágja a sarkát, ők is ezt tették.
Ismét csend, csak egy fakopács serénykedett szorgosan, gyógyítgatta a környező fákat az élősködőktől.
- Nini -, a nádcsomók közül egy kis pézsma bújt elő, gomb orrocskáját fennhordva fürgén előbújt, majd ismét eltűnt, a nádas rejtekében.
Ülök a parton, és szememmel végigsimítom a tó tükrét… Mélyet szippantok, a hajnali felkelő nap melegével átitatott levegőből.
- Jó ez a nyugalom… megállapítom.
Ez a béke.., ez a csend, az ébredő természet neszei.
Csak a madarak éneke zavarja a csendet, de mit zavarja, - hisz ez a csend hangja .-
Előveszem a felszerelésem, szépen, sorban, felállítom a botokat. Még jó, hogy hoztam egy kilónyi megszáradt kenyeret, beáztatom, majd összekeverem, egy kis aromával megbolondítom, majd kukoricadarával dúsítom, igazi hal csemegét készítek. Jól meg is tömöm az etető kosarat, felszúrom a harmatgilisztát a horog végére, és kész a bot, a bedobásra.
Már nagyon vártam a mai horgászatot, kissé idegesen hajítok, jó nagy dobással, a tó közepére beküldöm az etető kosarat. A víz tükrén megfeszül a damil,
elhelyezkedek és várok…
Várok, és várok, de semmi mozgás, igazítok a damil hasán, egy jelzővel felékesítem a bot végét, mely arra hivatott, hogy jelezze, ha kapás van.
A nap már szépen felkúszott az égre, még jó, hogy egy nagy fa tövében vertem tanyát, mert megvesznék a hőségtől. Igaz, ennek nagy a veszélye, mert nem kellő odafigyelés esetén, alkalmanként a fűzfát kezdem fárasztani. Ilyenkor sandán oldalra pillantok, nem látja-e valaki az ügyetlenkedésemet.
No, de most, minden sínen volt, csak a horgász szerencsém el ne hagyjon, mert otthon az asszony majd mondja a magáét. Egy nagy betyár az asszony, meg szokta kérdezni, a hajnali indulás előtt,
"Tettél el szappant"?
Csodálkozó tekintettel, kérdőn reánézek.
- Az minek? - Kérdezem.
Huncut mosolyával rávágja,
"Csak azért szívem, mert ha kakit fogsz, meg tudd
mosni a kezed."
Hát így indít utamra, ha éppen nem szegődik mellém.
Ülök a bot mellett, bűvölöm a hegyét, nem messze, egy jó nagy tükrös, vagy fél méter magasra kilövi magát, mintha engem akarna heccelni. Nagy becsapódással visszazuhan a tóba, hatalmas karikákat rajzolva a tó tükrén.
- A fene egyen meg, mit szórakozol itt velem - mormolom az orrom alatt.
Mint akit áramütés ér, felugrok, és feszülten figyelem a bot hegyének játékát, a jelző karikám is lerepül, akkorát bevágok. Elégedetten oldalra sandítok, - ki látja.
A szomszéd stégen horgászó átkiabál,
- Jöjjek segíteni? Végre, lesz tán valami, nem ülünk itt hiába.
Szerényen tiltakozom,
- Ne fáradjon János bácsi, boldogulok.
Tekerem az orsó karját, egyre idegesebben, mert húz a hal, de bizonytalan vagyok a nagyságát illetően.
Addig, amíg nem tudom a víz felszínére fektetni, mindig elfog valami különös izgalom, mert a fogás eredménye, sok minden lehet.
Egyszer, egy szegény vadkacsa szedte fel a horgomat, remélem, nem ismétlődik meg. Már egész közel van, forog a víz, de nem olyan nagy az örvénylés, mint ahogy én azt szeretném. Feszülten tekerem az orsót, és egyszer csak, végre megpillantom.
A méreg a fülembe szaladt, éreztem, hogy elvörösödik az arcom, mert egy óvodás, középső csoportosnak mondható keszeg forgolódott, és csinálta a rumlit. Kiszabadítottam a horog hegyét a szájából, szerencsére, csak a szélébe akadt. Gondoltam is rögvest, no ha ezt az asszony látná, kapnék érte, mert szerinte, nem állatbarát az, aki fájdalmat okoz.
Mondja is mindig, hogy
" A legyet is kiviszed a lakásból, nem lehet agyoncsapni, de szegény halat kínozod."
Van igazsága, de nem árulom el neki.
Ott tartom a kezemben szegényt, és búcsúzóul óvatosan, úgy teszem a vízbe, hogy ezt duruzsolom az orrom alatt:
- Küld az öregapád! Mert pórul jársz. -
A keszegecske fürge farokcsapásokkal beúszott a nádas nyújtotta védelmébe.
Ülök és várok, várom az öregapját.
A nap lassan elbújik, égővörös korongját rajzolja a tó tükrére, majd lassan lebukik a domboldal mögé.
Hiába lesem a vizet, nem mozdul.
A kis keszeg már valószínű, hogy a tó másik végében meséli az öregapjának a kalandját, okítja, hogy nagy ívben kerülje el, azt a nádas melletti kis öblöt, mert ott egy felbőszült horgász várja őt, a hatalmas merítőhálójával.
Várok... a szúnyogok hada támadásnak indul, csapkodok a kezemmel, de mindhiába.
Morgolódva összepakolok, és megmosom a kezem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
Köszönöm az építő kritikát.
Elgondolkodtam azon, lehet, hogy nem kellett volna a hitelességre törekednem, mert akkor ez a megjegyzés kimaradhatott volna. Horgász berkekben ez szálló ige, de valóban ez a megjegyzés nem ad semmi pluszt az olvasó számára. Meggyőztél.