A "" kifejezés eredménye:

Baby, hidd el, mikor azt mondom szeretlek,
Hogy a szememből a könnyek miattad erednek,
Amikor látod éjjeleken át nem alszom,
Baby, hidd el, mind miattad van, mert szeretlek......

Amikor megláttalak... nem tettem mást, csak átöleltelek... abban a pár percben egészen az enyém voltál, a zene körülölelt bennünket...néztem az arcod, és boldog voltam, mert ilyen közelinek soha nem éreztelek... figyeltem, ahogy lélegzel és én ugyanolyan ritmusban vettem a levegőt, lehunytam a szemem, átadtam magam az érzéseknek…

keresem a versemet, de nem találom,
senki sem kiváncsi irkáimra ezen a Világon!
Akkor is beküldöm,
akkor is ütöm a laptop klaviatúrát ...

Várni, várni, mindig csak várni, két kezet hátra téve vigyázban állni. Várni, csak várni, hogy te is léphess, várni arra, hogy mit kérsz, el is érhesd. Várni egy szóra, vagy egy mosolyra csupán,...

Érezni azt, amikor mást szeret,
Érezni azt, amikor elfeled,
Érezni azt, amikor mást csókól ...

- Mit láttál, amikor felmentél?
- Amikor beléptem, a padlószőnyeg vizes volt, és hallottam, hogy folyik a víz. Gondoltam, fürdik, ám észrevettem, hogy vörös a víz. Megijedtem, és amikor benyitottam…
Tessa elakadt. Agyában felrémlett újra a halott anyja képe, és zokogni kezdett. A felügyelő látta, hogy jobb, ha nem folytatja erről a témáról a kérdezést.
- Nagyon sajnálom, hidd el! - mondta, és megérintette a kislány vállát...

Dávid nem tudta, hogy őt viszont, illetve a kék pulóvert nem azért dobta a szemétbe az anyja, mert már nem kellett neki, hanem mert fájó emlékeket ébresztett benne, amitől jobbnak látta megszabadulni. Azt viszont az anyja nem tudta, hogy a pulóverrel, melyet ő maga készített, a szíve egy darabját dobta a szemét közé. Dávid érezte, ahogy a szálaiban, mint a vér lüktet a szeretet, s ennek hatására valahogy úgy érezte, haza kell jutnia...