A "" kifejezés eredménye:

Szerelem, türelem, e két szó mely kínoz,
Este fájdalmas gondolatokkal forszíroz.
Reggel kelve eszembejut újra az álmom,
Ezer évig harcolnék érte, hogy valóraváljon...

- A Gyűrű él! - mondta Frodo féltő mérges hangon - életben van! Gollammal! Segíts! Kérlek! Meg kell akadályozni az új" Sötét Úr felemelkedését!
- Ez nem fog megtörténni! Míg a királyság él! - szólalt meg hátulról egy szelíd, komoly hang... Frodo hátranézett és Legolas volt az... Mint mindenki más ő se öregedett...

S nézd, kifolyik a kezemből minden,
a jövőm az, miben nem szabad hinnem.
Úgy tudtam, amit szeretnék, elérhetek,
most látom, ebben csak reménykedhetek...

Egy órával azelőtt, hogy Sanyi hajója újra landolt volna Dumnón, Dia felriadt. Síri csönd honolt a házban, mégis nyugtalanság fogta el. Először nem is tudta, miért. Aztán rájött. Zörejt hallott az ajtónál.
Zsigmond, Niki, Gyula és a két mardigói fiú nyugodtan aludtak. A sötétben azonban valami kékes por kavargott felettük, éppen csak Dia felett nem.
A lány feszülten figyelt. Mi történik itt? ...

Nem sokkal utána szédülni kezdtem, az alakok összefolytak előttem, minden körtáncot járt, és én megint hanyatt vágódtam. Szárnyaim még jobban összetörtek, még véresebbek és koszosabbak lettek. Arcomra torz mosoly húzódott, énekelni akartam, eldalolni, hogy nem félek a haláltól, bátran szembenézek vele. A koboldok ezt valószínűleg észrevették...

Lusta kattanással fordul el a kulcs a zárban,
Visítva nyomom kilincsét arra várva,
Talán nem hallott-e meg valaki odabenn,
S tépi fel riadtan nekemesve szívemen sebemet......

S nézd, kifolyik a kezemből mindne,
a jövőm az, miben nem szabad hinnem.
Úgy tudtam, amit szeretnék, elérhetek, most látom, ebben csak reménykedhetek...