Az első találkozó

Szerelem?
Voltam már reménytelenül szerelmes, voltam már vak a szerelemtől, féltettem már másokat tőle, de úgy még nem voltam szerelmes, hogy ettől boldog legyek. Egészen mostanáig. Mostmár rájöttem, a szerelem annyit jelent, mint minden másnál jobban szeretni valakit. Megtenni érte akármit, mellette állni mindenben, ha örül vele együtt örülni, ha szomorú vele együtt szomorúnak lenni. Osztozni vele jóban, rosszban egyaránt, és mindeközben úgy érezni, ez a te örömöd is, vagy te terhed is, ha hibázott te is hibáztál, és ha valamit jól csinált, te is jól csináltál. Mintha eggyé válnátok olyan ez. Egy idő után bizony rájössz, hogy igazi szerelem, csak két lélektárs között jöhet létre. Olyanok között, akik lelke együtt született, és az idők végezeténél együtt tűnik is feledésbe. Együtt lenni örökké. Ez a lélektársak sorsa, és ez az igazi boldogság.

Amikor megláttalak... nem tettem mást, csak átöleltelek... abban a pár percben egészen az enyém voltál, a zene körülölelt bennünket...néztem az arcod, és boldog voltam, mert ilyen közelinek soha nem éreztelek... figyeltem, ahogy lélegzel és én ugyanolyan ritmusban vettem a levegőt, lehunytam a szemem, átadtam magam az érzéseknek… ha megmozdultam, velem mozdultál, még abban a pillanatnyi \"álomban\" sem engedtél el magadtól.. szeretném, ha soha nem engednél el, szeretném látni a szemedben újra és újra a vágyat, szeretném látni, amikor elhomályosítja a beteljesülés...:( a szemedben ott volt minden, amire vágytam... szeretném, ha mindig így éreznél irántam, szeretném látni, ahogy felém fordulsz és egyszerűen csak rám nézel és rám mosolyogsz... még soha nem néztek így rám, még soha nem hallottam így szerelmes szavakat, még soha nem adtam át magam így, senkinek...

Mindig is tudtad, hogy kell növelni bennem a feszültséget, átvetted az irányítást, a testemmel rendelkeztél. Csak Rád tudtam figyelni, nem jelentett problémát, hogy kizárjam a külvilágot, hiszen minden mozdulatoddal messze űzted a valóságot, és Csodaországba repítettél. A kezed, az ajkaid, az illatod...A szívem hevesen vert, megfogalmazhatatlan érzés gyűlt bennem, mely elöntötte az egész testem… Irányítod a gondolataimat, az érzéseimet, és ilyen aprónak tűnő változásokat észre sem veszek ilyenkor, hiszen egészen más köt le.:) Csak mosolyogtál rajtam. Talán azért, mert láttad, hogy mennyire tehetetlennek érzem magam, hogy mennyire gyenge vagyok… De nem is akartam erősnek látszani… Jobban ismersz annál, hogy bedőlj egy álarcnak.
Ilyenkor az sem tud érdekelni, hogy nem vagyok tökéletes. Nem érdekel, hogy a méreteim nem vetekednek Pamela Andersonéval, hogy nem hasonlítok Carmen Electra’ra, hogy nem nyerném meg a Miss Universe-t, csak az érdekel, hogy szeretsz, hogy akarsz… Legalább annyira, mint én Téged…:)

Nem tökéletes, gyönyörű, bombázó akarok lenni, csak egy olyan nő, aki pontosan megfelel álmai férfijának… Igen… Veled tényleg boldognak érzem magam! Boldogabbnak, mint eddig bármikor… Mint még soha senki mással…
Éreztelek! Itt voltál! Öleltél! Csókoltál! Simogattál! Kényeztettél! Szerettél! Megígérted! Hogy nem fogsz elfelejteni… hogy nem fogsz elhagyni… hogy soha nem kell magányosnak vagy egyedül éreznem magam… hogy örökké szeretni fogsz…

Csodálatos élményként maradt meg bennünk „az első alkalom”.(Bennem biztos!!)
Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen csodálatos barátom lehet...ez pontosabban az első találkozonkról szól...többet nem árulok el...SZERETLEK kicsim! <3