Szerelem, türelem...

Szerelem, türelem, e két szó mely kínoz,
Este fájdalmas gondolatokkal forszíroz.
Reggel kelve eszembejut újra az álmom,
Ezer évig harcolnék érte, hogy valóraváljon.
Tömérdek könnycseppet hullajtottam érte,
Lelkem egyetlen, s igaz szerelmére.
Esküszöm, ha lenne türelmem, hogy várjak, ha
Karomban tarthatnám testét e virágszálnak...

Akarom, hogy engem szeressen drága Anitám,
Nem szeretné úgy senki mint én talán.
Igaz másé a szíve, de küzdök érte, feladnám mindenem szerelmes csókjáért cserébe.
Tudja, hogy több ez mint barátság már régóta,
Ajkaival bár gyengéden, de csak arcomat csókolja...