S nézd, kifolyik a kezemből mindne,
a jövőm az, miben nem szabad hinnem.
Úgy tudtam, amit szeretnék, elérhetek, most látom, ebben csak reménykedhetek.
A reményt kergetve szőttem álmokat vakon,
Nem sejtve, hogy azokat soha meg nem kapom.
Vagy mégis? elérhető lenne?
Isten útja nincsen kikövezve.
Csak hinni kell, hogy mekapom?
Küzdeni, fel nem adhatom?
S az út majd lassan megjelenik előttem,
kezemet fogják, vezetik léptem.
Szabad- e még reménykednem? Nem tudom!
De ezt soha fel nem adhatom hisz mi űzne létmeben,
ha nem a remény, mi súgná, hogy ott a cél, elérem én.
Tetteimnek csak elmém szab gátat, azt mondja,
akaratod kevés és bágyadt.
Vagy pont azt diktálja, hogy nem lehetetlen,
bármit elérhetek, csak erősnek kell lennem.
Igen, olykor a nehezebb utat kell járni, nem puha, könnyű párnákra várni. A nehezebb utat, mely kemény próba lehet, de megéri, ha meglelelm kedvemet.
S kezem összezárom, megfogom a lehetőségeket,
sarkamra állok, s azt mondom, amit tudok, megteszek. S egyszer visszanézve majd csak annyit látok, - már várom csak annyit: kitartás kellett, s hinni magamban, minden áron.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások