A "" kifejezés eredménye:

Gyermek voltunk még,
Akkor, nagyon rég,
Jégszívünk olvadt volt, s élt,
Délibábként rólunk mesélt,
Olyan szép volt, akár egy álom,
S hogy elmúlt, hidd el, bánom......

- Na most megvagy! – nevet, miközben kezét a csuklómra tapasztva súlyát úgy összpontosítja, hogy engem az ágyhoz szorítson. Már-már fáj.
- Engedj el. – nyögök fel, ahogy helyezkedve még inkább rám nehezedik.
- Engedj el! – morgom most már vészjóslóan, amit ő játéknak vél...

- Veikko neked van pénzed, ott a családod, akikre, ha egy kicsit is jobban figyelnél talán ugyanolyan nyitottak lennének feléd, mint amilyen az enyém volt…
- Nincs szükségem arra, hogy a jó édes anyukám arról papoljon, hogy szabad e seggbe dugatnom magam, vagy nem!
- Egyszerűen csak félt, szülő végül is ezért van!
- Nem érdekel! Nem érdekelnek a hülye kifogásaid… Remélem, élvezted ezt a pár hetet, mert ennek most vége! ...

R ólad álmodom nyitott szemekkel,
Ó rákig nézem merev arcod,
Z árókövünk, rávésett nevekkel ...

Talán sosem leszek jó,
nem vagyok, csak egy konok író.
Vajon miért írunk még verset,
ha a szó már nem nyer értelmet? ...

- Én már akkor is láttalak, de te csak nem régen vettél észre engem. –, harapok ajkaimba, hogy ne jöjjön elő a bőgőroham. – El tudod képzelni, hogy min megyek most keresztül? Feláldoznám érted az életemet, mindenemet, csak úgy, mint azok a lányok… Igen lehet, hogy, hasonlítok rájuk, nem tagadom. Ha te ezt ribancságnak hívod, akkor mondhatod azt, hogy egy ribanc vagyok még ezt is elviselem...

Elérkezett a végső csata napja. A Roxfort előtt gyülekezett a két sereg. Mindkettő elszánt volt, de csak egy maradhatott. A jó oldal győzött, de évekbe tellett, hogy rendet rakjunk a varázsvilágban. Pansy és Harry aurorok lettek, én meg gyógyító és Bájital mester. Dumbledore professzor visszahívott minket a Roxfortba tanítani, de csak Pansy és Harry ment...

Nem vagyok méh, mely virágról virágra száll
Ne legyen a víz mély, s jobb ha nyugodtan áll
Ne legyek pályaudvar, ahol a vonatok csak ideig vannak
Nem vagyok kutya, aki örül...