A "" kifejezés eredménye:

S ajnálja most már minden tettét,
Z árná szívébe azt a kósza estét,
E ngedné, de érzi, sosem tudja majd,
R ázná a rácsot, mi sebeibe mart ...

Halkan szólt egy cselló lágy hangja... A fekete márványkő padlón álló 2 cm -es vértócsát egy mezítelen láb érintése kavarta fel. A lábujjak kis kört rajzoltak, majd a magasba emelkedtek. A lány kecsesen mozgott a holdfényben, mozdulatai könnyedek voltak, fekete, harminc centis szoknyája meg-meglebbent, ahogy forgott, felugrott, arrébblibbent. Mélyvörös haja szálldosott sápadt arca körül és a lány csak táncolt a csellók bódító hangjára...

Egy válasz küzd a léttel.
A kérdés? rég meghalt.
Agyamban kín-seregek
ölik halomra emlékeim...

Ekkor valahonnan a semmiből hirtelen előttem termett valaki. Nem ismertem fel. Olyan volt az egész, mintha a semmiből tűnt volna elő és valami misztikus köd lepte be. Nem volt arca. A szemei sárgán világítottak a hatalmas feketeségből. Ledermedtem, és hiába is akartam volna mozdulni, olyan volt mintha megbabonázott volna. A testem nem engedelmeskedett nekem...

Harmatos reggelen indul a vadász,
Ifjú korában ment nagy patán,
Most gyalog közelít az erdő felé,
Vadat keresvén a természet lágy ölén...

M iért történt minden így?
É rzed újra téged hív,
G ondterhelt szerelmes szív…

Úgy remegek, akárcsak a nyárfalevél, a lábaim pedig ahelyett, hogy a tudatomnak engedelmeskednének, automatikusan szétnyílnak, engedve, hogy még jobban hozzám férjen…
- Neh, ezt hagyd abba… - Markolom meg az asztal szélét, és nem sok kell hozzá, hogy kitépjem a helyéből. Amit csinál az… - meglátnak… - Préselem ki magamból magas hangon az egyetlen értelmes szót, ami még utoljára az eszembe jut majd az ajkaimba harapok, hogy visszafojtsam nyögéseimet...

Szavam szíveket tép - bánom.
Elhagyott lélek sír - szánom.
A szó itt már kevés - sajnálom...

Tündérmese, varázsvirág,
Éjinek hitt álomvilág,
Tűz fényénél látott árnyak,
Elsuhanó sólyomszárnyak…

Csend, hideg és komor sötét,
Hited vigyázd, ez itt a...

- Ne kérj bocsánatot – mondta, majd kivillantak hófehér szemfogai és nem sokkal később már a csuklóján éktelenkedő sebet kínálta felém. Megfogtam azt, és óvatosan inni kezdtem. Nagyon finom vére volt. Még sosem ízleltem ilyet azelőtt. Pár perccel később visszahúztam szemfogaim és elengedtem a kezét. Ő bezárta a sebet, mintha mi se történt volna, majd újra kezébe vette a törülközőt...