A "" kifejezés eredménye:

Szóval volt az úgy hogy azt hittem élek,
volt az úgy hogy azt hittem nevetek,
volt hogy azt hittem minden megváltozott rég,
Nevetve legyintettem a szerelem várhat még...

Téli reggelre ébredtem,
egész este dideregtem.
Úgyérzem, reggelente
megvagyok feledkezve
magamról. Bármerre nézek,
csak sötétet látok, félek!
Félelem lepi...

Nem kérek én több szót, csak annyit,
Hogy mesélhessek nektek egy parányit.
Mesét pár vándorról, örök hű társakról,
Kik elvesztek a nagy fűben, a kihívások völgyében...

Már csak el kell tántorítani attól, hogy később kihívjon. Kicsit hátrébb gurulok, majd ismét felgyorsulva, és kissé oldalra hajolva meglendítem a csövet. Balról és hátulról támadva a bal térdét töröm el. Ismét ordít, még hangosabban, teli fájdalommal. Egy helyben áll a motorjával, de nem dől el, hála a beépített girostabilizátoroknak. Csak áll ott, mint Bálám szamara, és ordít. Már csak annyi a dolgom, hogy kivessem a nyeregből, és győzelmem teljes lesz...

- Miért minden csalódás? Félek. – szólal meg egyikük.
- Mert Te nem győzhetsz. Ha győztes lennél, a holnapi vonaton ülnél. Velük. De nem vagy, nem lehetsz győztes. Csalódottnak kell lenned. Írnod. És félned…
- De miért nekem? Boldog a világ, csak én vagyok boldogtalan?
- Kárhozott vagy. Elkárhozott. Elkárhoztattak a szavaid. A mozdulataid. A tetteid. Félsz...

Egyem kicsi szíved talpát,
Míg meg nem lelem árván,
Lágyan közelítek hozzá,
S rezzen egyet piciny pályán...

Akárki odajön hozzám, szívesen meghallgatom
Nem számít mit szól, de véleményem elmondom
Nem vagyok nagyképű, a bölcsességeket sem ontom
A magam szerény gondolataival segítenék,...