Gyermek voltunk még,
Akkor, nagyon rég,
Jégszívünk olvadt volt, s élt,
Délibábként rólunk mesélt,
Olyan szép volt, akár egy álom,
S hogy elmúlt, hidd el, bánom.
Azok voltunk, kik szerettek!
Téli esték nem feledtek!
Talán visszatér mi hozzám űz?
Izzhat, vagy örökre holt a tűz?
Láthatsz talán olyannak, milyennek láttál rég?
Arcom őrizze addig múltnak hitt sötétség.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Nagyon szupi!!!! :innocent: