A "" kifejezés eredménye:

Egy rész voltál belőlem. Egy csiszolatlan, romlatlan rész, mi kész meghódítania világot. Puszta tekinteted maga volt a tudásszomj. Mohón faltál mindent, mi körülvett, és amikor megértetted mire valók, szolgálatodba állítottad őket. Senki nem mert ellenállni. Az öregek és bölcsek legapróbb szavad is figyelték, és feltétel nélkül teljesítették...

- Vérnek tűnik.
- Pedig csak két deci moslék.
- Igaz, hogy nem emberi. Hiszen te, nagybecsű barátném, rettentő finnyás vagy! - élcelődik mesterem. - Egyre rosszabb bőrben vagy. Mi bajod egyáltalán? Azt akarod, hogy Gabrielnek támadj egy gyenge pillanatodban? ...

Mehraia bolyongott odalenn. Egyszerre megtorpant. Shayronnak elállt a lélegzete. A Hold vetette világosságban megjelent egy tépett ruhás, délceg alak. Shayron tudta hogy ez csakis Charei lehet.
A leány és a férfihang nélkül borult egymás nyakába, és Mehraia örömkönnyei szikrázó gyöngyökként peregte tova Charei köpenyének redőin.
Shayron visszavonult, magára hagyva a két embert és az Éjszakát, hogy csak az legyen tanúja kettejük bűvöletének. Elsétált a túlsó várfokra és leült....

Szaladnak a képek, bokrok, fák, az otthonom,
Távolodik a Nap, s eltűnik a horizonton,
Futnak a színek, rohannak a percek,
Csak nézek ki az ablakon, s merengek...

A Kovács házaspár egy dologban azonban különbözött a többiektől. Ők nem a legjobban viselkedő, a legszebb hajú, a legszebb szemű, „álom gyermeket” keresték, hanem azt, amelyiket a legtöbbször vitték már vissza.
Természetesen én voltam az. Az örökké depressziós lény, akit nem érdekel más, csak, hogy felelősöket keressen egy számára értelmetlen mészárlásban. Amikor megkérdeztem, miért engem választottak, Kovács úr lehajtott fejjel csak annyit mondott: vezekelnie kell a bűneiért...

Elolvasom »