Talán sosem leszek jó,
nem vagyok, csak egy konok író.
Vajon miért írunk még verset,
ha a szó már nem nyer értelmet?
A mondat keserű féltés,
a szív szavát nem halljuk meg rég!
Elfeledjük a ránk bízott igét,
ősapáink féltett örökségét!
Hagyjuk hogy az úr a félelem legyen,
pedig élni e világon másképp is lehet!
Nyissuk ki végre szívünk ajtaját,
had virágozzon ki a boldogság,
az apró öröm is öröm legyen,
s a világon végre BÉKE legyen!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások