A "" kifejezés eredménye:

Talán csak Te hittél egy másik új csodában, merta régi neked így már kevés.
Talán csak Te hitted el a hazug savakat...

A fákra dér-koronát hajnal ujja sző,
S az ősz-színű avarban súg a játszi szél,
Fölkap egy levelet, s azzal táncol ő,
S fölötte szikrázik a novemberi ég...

Tétova lépést teszek oldalra és lehet, hogy ott ájulok el, ha nem kapcsol időben az agyam.
A fiók kihúzva tátong, Gabriel ölében üres, üveg fecskendőtű fekszik, a hegyén még ott vöröslik egyetlen csepp vér. Bal karján, közvetlenül az ütőér mellett szúrt seb lüktet és pulzál fel magából skarlátbíbor nedűt, melynek keserédes illata úgy hullámzik a levegőbe, akár maga a szellő. Megszédít, s már elbódított, az eszemet előhívni alig tudom...

Súg nekem a szél
S vele valami él
Míg meg nem hal dalol
Minden fűszál alól
És remegve egy madár
Mellém fára száll
Onnan nézve le reám
Énekli szíve sóhaját......

Béla arcán haláli nyugodtság mutatkozott, és ezt mondta: „Nem vagyok bohóc.”
Dénes kiröhögte, de nem volt őszinte ez a nevetés, érezni lehetett, hogy most csorba esett a büszkeségén. A lányok csak néztek körülbelül másfél másodpercig, majd elkezdtek pletykákat mesélni egymásnak. Dénes elment onnan, odament Viktorhoz:
- Hallod, ez a Béla ez egy akkora veréb! Hahaha!
- Ne bántsd, ő jó srác!
- Hehehe! – mondta Dénes, és ezzel továbbállt...

Sugár-ecset von fénycsóvát az égen,
A Hale-Bopp tűnik fel, s száguld rajta át,
Fényes üstökös, mely így száll át az éjen,
Bámulom, s szívem őt követni vágy...

Úgy érezte, kiszakad a lelke és belehal a gyönyörbe, amint belevágtatott a szabadságba ezzel a csodálatos lóval. Sikítani szeretett volna a boldogságtól. Ráhajolt a csődör nyakára, belekapaszkodott dús, fekete sörényébe és még gyorsabb vágtára ösztökélte az állatot.
Előttük egy kis patak kanyargott. A nap első sugara megcsillant a vízen, majd a csődör szemében. A ló elugrott…

Kihyúnyunk mint gyertyaláng a szélben
Fáj tudni hogy nincs feltámadás
A menny is csak látomás a mélyben
Mi lajtorját játszó önálltatás...