A Szőke Lány

Was kann (oder vielleicht soll) ich noch sagen? Furchtbar oder fruchtbar bist du, ich weiß es nie immer.

Haat magyarul jobban tetszett, valoban ..:)
Egyebkent nem volt rossz..

Utálok külföldiül megszólalni, és hiába beszélek évek óta a legszebben oroszul, amikor lírikus hangulat jön rám, egyből jön a német. 'A la recherche du temps perdu', emlékezésként kamaszkorom fejethetetlen németóráira egész középiskolám legkiválóbb tanerejével, hogy a jóisten áldja meg. (Amúgy nem volt rossz élete, és nő létére sokat tanultam tőle, és tanár létére az életről.) Latinul Lénárd miatt tanultam meg, néhány szón és nyelvtani formulán kívül nem is emlékszem többre, az angol inkább csak ragadt rám, németül tudok értelmesen kommunikálni. Ahogyan egyre több szakirodalmat olvasok, és drezdai barátomon kívül értelmes beszélgetéseket még a dojcs medikákkal sem tudtam folytatni: kopik. Bejön helyette a multimédiás, ötszáz szavas angol, amit tovább ront, hogy angolul híreket nem, csak szintén szakirodalmat olvasok. Meg a szakirodalmi fogalmazás, ami miatt drezdai barátom a fent említett 'furchtbar' jelzővel látta el még előttem a fenti irományt. Véleménye szerint egyre inkább úgy beszélek, hogy az még Luthert is zavarba hozná, holott a németet tulajdonképpen ő alkotta meg (hallgassunk csak meg egy délnémet riporternőt: sikertelenül). Az említett srác egyébként kiváló emberke, évente találkozunk; szülei nálunk ismerkedtek meg. Egy Rajna-vidéki bányász-, és egy szászországi műszerészcsalád gyermekei a nyolcvanas évek Plattenseejénél. Egyik ungarnurlaubjuk során találkoztam velük, tizenhat évesen, színátcsapásig titrálva sörrel és rummal, éppen legszebb emlékű exemet ittam ki magamból az akarattyai kilátónál. Ott egy meredek mészkőfalba vert labilisnak tűnő tákolmány vezet a vasút felett az erdőbe, majd le a parthoz; éppen naplemente volt, én pedig németül beszéltem részegen. Tíz perc múlva odajött az ember, aki pár évvel később azonnal a magánsebész nagybátyja műtőjébe vitte a majdnem-keresztlányom aznap elhunyt apját, nekem volt osztálytársamat. Szóval odajött, és néztük a vonatokat. Óránként jöttek a menetrend szerint, félpercenként az életünk szerint. Orosz édesanyám miatt, eleinte nem szerettem, később, mikor már el tudtam olvasni a meséiket, egyszerűen imádtam. A. V. Oszejeva: A Kék falevelek óta szeretem a gyerekeket. Van egy orosz haverom, Rosztovban él, építőmérnök, vele van egy sajátos levelezésem: kizárólag rímekben, E-R-D-E nyelvi sorrendben. (angol-orosz-német-angol).

Tudom, többen is mondták, hogy elmebeteg vagyok.

Tévedsz. Egyik kedvenc könyvem: Országúton

Csaltál. Azt már mondtad, hogy olvastad, emlékeztem. Azért üdvözöllek azok táborában, akik mindent legalább kétszer olvasnak el.

Ja, és gyere már fel msnre valamikor. Mindig 'már majdnem' ráveszem magam, hogy írjak egy smst, és akkor bekommentelsz ide. Csóróság van, na.

Majd egyszer megmutatom a könyvet és rá fogsz jönni, hogy bizony nem kétszer olvastam. A kezem verítéke tartja össze.

Jó, mikor?