A "" kifejezés eredménye:

E vers reménytelen napjaim legmélyebb pontján írodott.

"A tartály folyik

Fekete ruha mint a körme

Ez teljesen ki van zárva

No látja uram"

Sziasztok! Ezt a történet részletet szeretném majd kiadni regényként is! Kérlek titeket, hogy írjátok le a véleményeteket, hogy milyennek találjátok!
Előre is köszönöm: Enimé Enimei

Ismét vátesz-vers. Nem valódi köszönetre céloz.

Talán mások örülnének neki, de én sajnos nem örülök neki, hogy vátesz költő vagyok. Erre kb. három hónapja jöttem rá, amikor már késő volt. Eme vers egyike a sok jövőbelátó költeményemnek.

Az újjászülető Kyr birodalom Yneven, és az Északi népek megpecsételt sorsa, a kék hold újbóli fényessége, tündöklése, borzalmai.

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Szürke falak között növekednek az emberek,
Romlottság s keserűség öleli körbe önfeledt,
Az egyén, mint fogalom, már nem létezik,
Mert ősapáink mindenük elvesztik...

Dőre sötétség hatol belé
hova az álom meghalni jár...