A "" kifejezés eredménye:

émelygés vagy gyomromban
szeretnélek világra okádni

Egy történet barátságról, fájdalomról, veszteségről. Nekem ez az egyik kedvenc írásom, és az egyik legkorábbi novellám.

Kis szívemben fény gyúlt újra
vinnélek én üveghegyen túlra
Megmutatnám ábrázolnám
Szép szemednek lerajzolnám
Hogyha hagynád
Hogyha hinnéd
kis szívednek...

Szeretlek, úgy mint senki más
Szeretlek, de kimutatni olykor fáj,
Szeretlek s te ezt tudod jól,
Szívem csak érted dobog...

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Hallgasd nagyúr soraim búját,
mit erre fúj a májusi szél.
S bár távol, máris érzem súlyát
testemnek, amit bús hadlevél
bitóra tűzni kíván. Öröm
biz, számomra nem...

Már nem emlékszem tisztán, hogy hogyan kerültem ide. Az utolsó lépcsőforduló képe még valahogy feldereng, de hogy előtte hol jártam, azt már sűrű homály fedi. Amint kiléptem a tető kavicságyára, a kövek sercenése egy pillanatra megtántorított, de a második lépés után már újult elszántsággal indultam a tető széle felé.
Amint odaértem, újra megálltam, magam sem tudtam, hogy miért. Mint ha azt vártam volna, hogy valaki figyeljen rám, ahogy leugrom, hogy legyen szemtanú, hogy legyen...

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...