A "" kifejezés eredménye:

Itt a folytatás. Clair. Bukott angyalok. Egy világ ami egyszerre kábít el és megrémít.
Remélem tetszeni fog az újabb rész :) és örülnék ha kommentekbe írnátok a véleményeteket, mert próbálok ezekből a kritikákból tanulni előre is köszönöm :) Jó olvasást :)
amy ^^

Ki gondolta volna, hogy a Földet a gyarmati sorstól egy koloniális tisztségviselő gyomorrontása fogja megmenteni? Pedig így történt.

Hétfő reggel volt, amint beestem az irodába, rögtön nekiestem volna a kávéfőzőnek, de ahhoz el kellett mennem a főnököm irodája előtt, aki viszont szenvedő képpel azonnal behívatott:
- Péter lenne egy kis feladat!
Megdermedt bennem a lélek: tudtam, ez a vég. A „kis feladat” mindig azt a rohadt melót jelentette, amit senki más nem...

Hányszor álltam az ablakban
Szomorúan egymagamban

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.

Egy zongoradarabra emlékezve. És a szerzőjére.
Történet A-ról és rólam.

Oly kemény a szív, akár az élet
mely addig fáj míg a boldogság meg nem talál...

A szerelmük pont olyan méreg számukra, mint az ital, ha sokat fogyasztják...
A srác a vakuk kereszttűzében, a drogok és a partik mámorában könnyen elfeledte régi életét. A lány visszatért, hogy szembenézzen elkövetett hibáival. Vajon van menekvés a csillogás és a hírnév szédítő világából? Vajon találsz olyat, aki még meg menthet? Vagy magával rántod őt is?

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Esik c. versem haiku változata.

Szeretem! Nem, mégsem, csak tetszik. De nagyon. És annyira... annyira jó lenne, ha én is tetszenék neki:)