Hányszor álltam az ablakban
Szomorúan egymagamban
Lestem mindig messzi tájat
Hol tán engem most is várnak
Túl a hegyen, túl a vágyon
Tudtam mindig, megtalálom
Elindultam mosolyáért
Bíborszínű boldogságért
Sáros utcán mendegéltem
Városon túl is reméltem
Kerestem az álomképet
Nem hiszem, hogy visszanézek
Túl a hegyen, kicsi házban
Egy hajnalon megtaláltam
Ahogy rámköszönt a napfény
Feléledt a régi remény
Azt hittem, nem sírok soha
Megedzett már az út pora
Átvergődtem hazugságon
Dédelgetve kicsi álmom
Most, hogy végre megérkeztem
Nap füröszti fáradt lelkem
Súlyos léptem egyre könnyebb
Örömömben hull a könnyem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nap füröszti fáradt lelkem
Súlyos léptem egyre könnyebb
Örömömben hull a könnyem" - csudaszép.