A "" kifejezés eredménye:

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.

Fél évesek voltunk barátommal, és akkor írtam.

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Eddig történt (azok kedvéért, akik csak most kapcsolódnának be):
Miután egy halott lány testére bukkannak az észak-karolinai Wilmington partjainál, Johnetta „Johnnie” Green és társa, Pizo Petrillo azonnal nyomozni kezdenek. A szálak Johnnie régi törzshelyére, a The Back Door nevű leszbikus bárba vezetnek, ahol az áldozat prostituált volt és ahol a titokzatos latin nőként leírt gyilkos becserkészi áldozatait. Az elkövező kézre kerítése közben azonban Johnnie-nak a magánéletében is...

Vidám furulyaszóra járt
Álmod, szép, puha bársonyán...

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és valóságos történeten alapul.

Egyik kedvencem. 2011.november. 20-án írtam.

Meleg nyári szellő fújt. A nap erősen sütött, s a tenger nagy hullámokat vetett. Az aranyló homok csillogott a napsütésben és néha egy-egy rák kimerészkedett a partra süttetni magát.

Jeltelen sírba temetve,
fejfa - semmi, múltba veszve,
arctalan vonásokkal,

A városka sok népe kísérte a halottas menetet. Jézust szíven ütötte az özvegyasszony gyásza és halkan odasúgta Kukulkánnak.– Fel tudjuk támasztani?– Természetesen segítünk! Csináld bátran! – biztatta Simon-Péter (Kukulkán) és Jézus cselekedett. Odalépett a koporsóhoz és így szólt a zokogó asszonyhoz:– Ne sírj! – aztán a nyitott koporsóhoz szólt – Ifjú, mondom néked, kellj fel! – Erre a halott felült a koporsóban, letekerte magáról a fehér lepedőt, széjjelnézett és beszélni kezdett:– Isten!...