A téren állt, hosszú évek óta változatlan helyén. Álla a hegedű testére támasztva, kezében vonó. Vett egy mély lélegzetet, lehunyta a szemét és játszani kezdett. A hangok lassan kúsztak elő a hangszerből, s fokozatosan betöltötték az egész teret, visszaverődve a repedezett, sok helyütt a vakolattól megszabadult, csupaszon álló penészes falakról.
Ő pedig csak zenélt. Napkeltétől napnyugtáig, a hét minden napján, hosszú évek óta, egyetlen napot sem hagyva ki. Játszott öreg hegedűjén, mert játszania kellett. Mert a szíve ezt diktálta. A szomorú, keserves nóta pedig szállt, beterítve az egész bolygót.
Elérkezett az este. Leengedte a vonót tartó kezét, a hegedűt is az álla alól, majd ünnepélyes, szertartásszerű mozdulatokkal a tokba helyezte, amelyben ez alkalommal sem volt egyetlen árva garas sem. Becsukta a tokot, a hóna alá vette és lassú, kimért léptekkel elindult hazafelé, hogy holnap újból kijöjjön ide és játsszon.
Ő volt az utolsó ember a Földön.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
júliaszeretiazőszt ·
Az utolsó mondat arra emlékeztetett, hogy a Titanicon is a zenészek ott maradtak, hogy játszanak, miközben süllyedt a hajó. Nagyon tetszik. :heart_eyes: :heart_eyes: :heart_eyes: :laughing:
Mária de la Cruz ·
Látom zajlott itt az élet, mégha az utolsó ember húzta csak a vonóhorgot.:) 
Hétköznapi nő ·
Na igen, bár drága Francisco barátunk rég elpártolt innen.
Francisco ·
Köszönöm az új hozzászólásokat. A Titanic-hasonlat tényleg jó, és még nekem sem jutott az eszembe. :) És igaz, rég jártam itt, ki tudja, miért tűntem el. Mert még én sem. Hátha majd megfejti valaki, mondjuk Lököttyúk vagy, ööö... korábban hozzászólt az írásaimhoz, zöld ugráló golyóbis volt a jele. Ez van, szellemi leépülés. Egyszerűen elfelejtettem reggelenként, hogy ide is be szoktam lépni.
Francisco ·
Megkövetem Hárpiát!
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll