A "" kifejezés eredménye:

Mi értelme van olyan ábrándokat kergetni, mi sosem lesz miénk, vagy ha miénk lesz, már nem kell, mert ábránd volt csupán. Ezért elszalasztjuk azt ki s mi tényleg fontos volt, s élünk – e tudattal...

Attól a naptól fogva a három fanyar megjegyzés ott virított a kissé kopott kapun, hogy valamiféle örömöt szerezzenek az utcán elhaladó embereknek. Sajnos azonban viszonylag kevesen jártak az utcában. Az utcában lakók természetesen észrevették másnap a firkákat a kapun, amint kiléptek saját házukból, de eszük ágában sem volt szólni a tulajdonosnak, hogy ugyan jöjjön ki, és nézze meg, milyen minősítést kapott a háza. Volt, aki egyetértett vele, különösen a szomszédok. Akadtak, akik gyanakodtak...

Hiányzol, pedig még alig ismerlek,
Ismeretlenül is mindenhol Téged kereslek.
Kutatlak, de sehol nem lellek,
Érzem, Téged feltétel nélkül szerethetlek...

"Eltűntek volna a régi eszmék? Á nem szerintem csak lemaradtak, leszakadtak rohanó világunk száguldó szerelvényéről mely fék és értelem nélkül hajt a saját végzete felé, lemaradtak, mert nem tudunk leállni, de ha tudnánk se állnánk le, hisz nem vesszük észre hiányzó részeinket, mert nem nézünk a hátunk mögé nem tekintünk tetteink fölé s alá...