Egy kicsi Tőlem Neked és Nekem Tőled…..

Mi értelme van olyan ábrándokat kergetni, mi sosem lesz miénk, vagy ha miénk lesz, már nem kell, mert ábránd volt csupán. Ezért elszalasztjuk azt ki s mi tényleg fontos volt, s élünk – e tudattal egy egész életen át. Ha visszafordítható- gondoljuk-, már nem az, mert mit egyszer elrontunk, s kit egyszer megbántunk, ki igazán szeretett, a bocsánat bízvást a miénk, de a heg mit okoztunk örökké írott marad, mit kitörölni még a halál sem képes.
Mégis mindenkiben ott van egy seb, ott van egy heg, mi örökké megmarad, de ott van más szívében, lelkében, mit ő osztott másnak.
Vajon van- e valami mi igazán elmúlik, vagy csak oly dolog, mit felejtünk, de az akkor igazán sosem létezett, mert létére nem méltó?!
Egyszer vagy másszor majd mindenki boldog lesz, egyszer majd megérti mi volt csöpp létének célja, melyet sokszor csak fürkészve kutatta.
Mi mind érezzük, és mégis kérdezzük létünk értelmét, pedig szívünk mélyén ott van a rég megadott válasz, mi nem szenvedés, s mi nem fájdalom, csak tanulás és kész.