A "" kifejezés eredménye:

Előtted térdre esnék
Kezem nyujtanám feléd,
S mindent, ami fáj és szép
Könnyen elfelejtenék
Árny vagy; gyászolsz nevetve
Hangod magávalragad
Elmém még nem...

Az univerzum sötétje,
A napunk fénye,
Az ég kékje,
És a rétek zöldje.

Ez mind a miénk,
Mind velünk van,
Néha oly élénk,
Néha csak lélegzik halkan......

Elhittem. Elhittem mindent.
Elhittelek téged,
elhittem az álmokat, a fákat, a virágot,
elhittem minden igaz hazugságot.
S most itt állok újra.
Elmosolyodom, magamon,...

Valaha voltak szavak.
Ökör és sólyom. Eke.
Volt világosság.
Sziklaszobákban éltünk,
Vadon, mint a görbe szarv...

Ledöbbentem és gyorsan a vezetőfülkébe siettem. Még valahol mélyen reménykedtem, de aztán szembesültem az igazsággal. Nem volt ott senki. Közben hallottam, hogy a többiek is felriadtak.
- Mi volt ez?- kérdezte valaki. Az ajtó még mindig nyitva volt, gyorsan odamentem és becsuktam. A szél közben majdnem kivitt, de megkapaszkodtam egy kallantyúban, és ép bőrrel megúsztam. Mindenki rám nézett és egyszerre kérdezték:
- Mi történt?
- A pilótáink kiugrottak…

Az ember kíváncsi teremtmény. Mindig csak kutat újabb kérdések után, majd megválaszolja és ezáltal még több kérdésre lel... így megy ez a végtelenségig. De sajna néha porszem kerül a rendszerbe és a válasz helyén üres terek várják, hogy betöltsék őket és az ember eleget tesz a kérésnek... gondolkozik, magyaráz, és talál: szellemeket, istenkéket és más lényeket; hisz kell valami amorf és egyben nagyon is közeli, amivel megmagyarázhat, majd elázhat ha mégis fény derül az üresterek betöltőjének...

igen: igéket idézek ide, idegeid idegesítése jóvoltából, játékosságainak jéggé jelentéseivel, jósággal jelesít jámborságod, oda ordítok odvas olvasóimnak olyanokat, okoskodásaik oktalanok, csak csűrökbe csápolásra csacsognak cserfes csitrik csodálatiasan zizegnek zavaró zárt zokszókat zempléni zártságomban, ehelyen etetnének ehetetlen eledellel ekkoriban, ezt eszem elemeiből erőltetve cuppantom cáfolatlan célzásaim célpontját célszemélyeimre...