Elhittem. Elhittem mindent.
Elhittelek téged,
elhittem az álmokat, a fákat, a virágot,
elhittem minden igaz hazugságot.
S most itt állok újra.
Elmosolyodom, magamon, magamban.
Többé már nem hazudhattok nekem,
többé már nem nyer teret a félelem!
Magam vagyok, és ezt büszkén vállalom,
magam vagyok, már nincs kit várnom,
majd jön ha kell,
majd itt lesz ha kell,
majd az enyém lesz, csak az enyém,
majd nem én, hanem ő hajol felém!
Nem! Nehogy sajnáljatok! Hiszen már megtettem,
és megteszem megint, ameddig csak kell!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Tetszik...maga a gondolat is!!!
Mostmár maradj is optimista... és "hajoljon feléd" a boldogság... szívből kívánom!! :frowning:
Minden jót!
A.
Igen, olvastam... épp ezért tetszik ezen versednek már a "gondolata" is.. :frowning: és az, hogy "eljutottál idáig"!!!! :wink: Ez nagyon nagy lépés...és örülök hogy megtetted..
Kívánom, hogy ez az életérzésed maradjon is meg az idők végezetéig!!!
Légy jooooo :) , vidám, boldog, na és persze optimista!!
Üdv.
A.