A "" kifejezés eredménye:

Egy este sétáltam a Thames partján.
Rád gondoltam,sétálgatva,némán.
Talán kellett a távolság,
Talán kellett a hosszú magány...

Csáth Géza emlékére

Ha a varázsló még élne, biztos örülne neked
Álmos reggeleken vadvirágot hozna a tündérektől
Mert a varázsló sosem aludt
Letörölte a könnyeket...

Amikor már mögöttünk volt úgy negyven méterrel, cikkcakkba kezdtünk el futni. A barnamaci a gatyába volt bőven, az adrenalin meg csak a felhőket verte, amikor a motoros szánra szerelt gépágyúval kezdett el ránk tüzelni. A golyószórás fénye vakítóan villogott. Szerencsére nem talált el minket...

Kedves mindenki! aki azt mondod, hogy a számodra oly nagyra tartott "mesterkélt műmell" gyönyörű alliteráló szókapcsolat, na Te. Most nézd meg! Nagy tével írtam haszontalan nevedet, pedig tudom, nem kellett volna, ugyanis nem érdemled meg, legfeljebb groteszk ábrázolásmódban, de te is tudod, hogy a bájos lágyan hullámzó hölgyek mindig is szebbek lesznek a debella alkatú durva didivel megáldott melákoknál, talán érthetően: a hullámok mindig kedvesebben veszik hátukra az incselkedő...

Mint kis gyermek
értelmetlen...
mert sokmindent
nemértettem

mi nem jártunk
a templomba
a szegénységünk
volt az oka ...

A tanteremben vagyok,
Az ablak nyitva vala.
Odakint a nap ragyog,
Bár a táj mintha haldokolna...