Térdre esnék

Előtted térdre esnék
Kezem nyujtanám feléd,
S mindent, ami fáj és szép
Könnyen elfelejtenék
Árny vagy; gyászolsz nevetve
Hangod magávalragad
Elmém még nem feledte
Örvénylő dalaidat
Sodor az ár, és nézlek
Érted kiáltok némán
Nem homályosul képed
Amint suttogom: Nézz rám!
S tekinteted kéklő fény;
Mosolyod másként ragyog;
Elfogadod kezem, s én
Igazán szabad vagyok.
Míg előtted térdelek;
Míg egy vallomásra vársz;
El nem engedem kezed
S álmaimban rámtalálsz.
Körülöttünk az élet
Minden percben továbblép
De tudod, már nem félek
S nem sírok a tegnapért.
Tudod, ez valahogy más
Mert a világ vagy nekem.
Érhet bármi támadás,
Kezed el nem engedem.
Nem vagyok boldog, csak épp
Érzem a teljességet
S egy vidámabb életért
Újabb cél után nézek.
Most előtted térdelve;
Még kezedet szorítva
Készülök az életre.
Nem feledlek el soha.
Ha felébredek reggel,
Álmomnak búcsút intek,
Szemeimben könnyekkel
Kifakulnak a színek.
De marad nekem egy dal,
Egy arc, egy fényes szempár
Emlékként sötét angyal
Képzeletem útján jár.