A "" kifejezés eredménye:

Ha kék szemmel néznek rád
langyos tengerként ölel át az ég
meleget szórva szép ajkadra
mint harmatra a felkelő napfény...

Harrynek bevillant az agyába egy régi emlék, s rögtön előhúzta a varázspálcáját. Óvatosan célzott vele, majd kiszórta a bűbájt – Ginny táskájának alja hangos reccsenéssel kiszakadt és a lány füzetei és tintatartója a földön kötött ki. A tintatartó furcsa mód nem tört ezernyi darabra, hanem békésen megállt a talpán, várva, hogy gazdája felvegye...

Kevés, ha adok neked egy virágot,
Kevés, ha megkapod a világot.
Kevés neked a tükör, az összetört,
Kevés, ha tiéd lesz az ég s a föld...

Mostanában senkinek sincs semmire ideje. Miért? Ezt sokszor felteszem magamban, hogy miért? Régebben is nehéz volt az élet. Mindenkinek volt dolga. Régebb is úgy járt az óra, mint most. Egy nap 24 óra volt és még mindig az, egy óra 60 perc, és 1 perc 60 másodperc. Ez így van mióta a világ, világ...

A lányok alighogy beértek a Klub ajtaján, mindjárt hagyták is ott a helyet Bob, Gabi és Sebi kíséretében. A közelben lévő piacteret szemelték ki ’’ kocsmának’’. Vettek két üveg rumos kólát, és mindenki elkezdte inni az adagját. Persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy ezeket a fiatal szervezeteket megfogja az alkohol, és ittasan dülöngélnek egymáson...

Akkoriban a lényeg az volt, hogy ha nincs más, hát legalább 1 emberrel sokat beszélgessek. Ma, pedig már a sok emberrel keveset elven beszélgetünk. A mai embereknek egy közvélemény kutatás alapján az időből van a legkevesebb ez annak köszönhető, hogy mindenkinek megpróbálják tovább adni a mondanivalójukat, még ha tömören is adják elő magukat, még akkor is ez tovább tart, mint ha csak 1 embernek adnánk át bőven az üzenetünket...

Volt köztük egy éces gyerek is. Elkezdtek közelíteni Bobhoz, aki nem is gondolta mekkora bajba jutott. Megpróbáltak Bobnak beadni egy éces vérrel teli injekciót és ebben a helyzetben mentette őt meg George. Oda szalad, amikor meglátta mit akarnak csinálni Bobbal és ellökte a részeg embereket Bobtól, aminek következtében a tű beleszaladt George karjába, és innentől már nem volt mit tenni...

Egy szó vagyok, egy mozdulat,
Egy mosoly, halk pillantás,
Ez vagyok csak, és semmi más,
Egy halvány, tétova gondolat...