A "" kifejezés eredménye:

Rámnézel most,
Úgy, ahogyan szoktál:
Szelíd, zöld és
Kérő tekintettel...

Oly közel vagy s oly távol
Jó lenne elszakadni e fizikai világtól
Törvényekre fityet hányva
Teleportálni a világban ...

A szív nem szeret, csak lüktet,
Az ember a szemével lát,
Nem a szívén át...

Mire kellhet nekik az a bizonyos doboz? Nem hagyott nyugodni ez a gondolat. Hazamentem, de óvatosságból a szomszédos utcában parkoltam le, és körüljártam a házat melyben a lakásom van, de nem találtam semmi gyanúsat...

Öten, talán hatan ugranak rám, fognak le. Téboly sokszorozta erővel küzdök, rúgok, harapok, mindhiába. Ordítok, morogok és szitkozódom, válogatott trágárságokat üvöltök, nagy nehezen mégis tétlenségre, időleges mozdulatlanságra kényszerítenek. Szúrást érzek tarkómon, majd mintegy parancsszóra, az összes köpeny eltávolodik tőlem...

Hideg van. Fekete öltönyödben, csendben sétálsz a fehér ruhás mögött. Hallgatod cipőjének halk csosszanásait. A leheleted fehér páraként gomolyog elő a szádból, ahányszor csak levegőt veszel. Fázol…

Eljött, itt van, reánk virradt egy szép nap!
Születésnapja van Roninak,
Egy szőke, kék szemű kislánynak.
Bár 19 éves lett Ő, nekem mégis az maradt,
Az a kacagós, vidám...

A bánat mély tavának tükrébe tekintek,
Szorongó emlékhad, mint dobozolt heringek,
Minden pikkely egy csalódás...

Sírással küszködve szaladok a buszomhoz, az érzések kavarognak bennem. Tudom vállaltam, hogy ilyen távolságból tartunk fenn egy kapcsolatot, mégis minden egyes elválás olyan fájdalmas. De azt hiszem, megéri...