Mit adhatok?

Egy szó vagyok, egy mozdulat,
Egy mosoly, halk pillantás,
Ez vagyok csak, és semmi más,
Egy halvány, tétova gondolat.

Mit kérsz tőlem? kérdezem,
Nincs semmim, mit adhatok,
Csak a kósza, zajos mondatok,
Hisz valóban csak létezem.

Csak szó vagyok, kevés.
Csupán néhány mondat,
És a lélek harangja kongat
Hangot, hogy értse az ész.

Mit adhatok hát mást?
Nyújtanám két kezemen
A kincset, mit szív terem,
Ha lenne, ki érte mélyreás.

Magam vagyok kapható.
Hideg ujjak, csendes kép,
Durva, és sosem szép,
De semmi más nem adható.