Melódiák

1.
Nem hittem, hogy létezik,
hogy egyszer majd rabul ejt,
nem, hogy a szívem
majd örömtáncot lejt,
ha meglátlak közeledni.

Azt gondoltam
nem lehet más,
hogy így marad,
de az izgatott szívdobbanás
egyszer csak új táncba kezdett.

Új az érzés is, mégis
valahol ugyanaz mélyen,
egy tőről fakad- de
változik, hogy éppen
szemed vagy érintésed tüze éget el.

2.
Megdöbbentő volt a felismerés-
ez egy új szerelem,
mely a régiből táplálkozik,
de fiatal s szertelen,
mint egy kisgyerek

kérdez s kételkedik.
Szemében a bölcsesség lángja ég,
a csodát várja
és csábítja a messzeség,
mégis belül egy érzés börtönébe zárja.

Furcsa szerelem, mely arany-
szárnyakon száll, mégsem mer
a magasba repülni, mert fél,
hogy a mélybe zuhan egyszer-
ha túlságosan remél.

3.
Olyan vagy, mint a kezdet és a vég-
Előtted nem létezik más,
s utánad is csak az
üres tér marad. Az álmodás
hatalma is belőled fakad.

Ajándék e szövevényes érzés
és minden perc vele,
A hála és öröm, mikor lelked
újabb és újabb ajtaján jutok be...
A csoda, hogy újra és újra beléd szerethetek.

Végtelen erőt birtokolsz,
hogy lényed rabjává tettél,
hogy szívem táncának
dallamát dúdolva felelős lettél
az édes- bús melódiáért.

2006.