A "" kifejezés eredménye:

- Á! Hát itt is vannak! - sziszegte a nagyúr, ahogy meglátta a párost. Lily a földet nézte és úgy ment a halálfaló után. Bella és Lucius megvető tekintettel néztek a vörös hajú újoncra. - Lucius!
- Igen, Nagyúr?
- Van egy feladatom a számodra, és Lily számára is. - az említett lány nyelt egyet. - Meg kell ölnötök valakit, aki nem adta meg, amivel tartozik. Egy kentaur, és a családja. Az Árny erdőben. Örülnék, ha az egyik áldozatot Lily ölné meg...

...és ekkor visszatért boldogsága
mert nem volt más a csomagban
mint ő a csodás alkotás
avagy egy kerékpár
amiről mindenen álmodott
amibe bele szeretet
hiába...

Nem nézett senkinek sem a szemébe csak le a földre, a végtelenül üres mélységbe, ahol biztosította őt a magány istene, hogy nem lel társaságra. A férfi szeme elől olyan gyorsasággal tűnt el, hogy hirtelen nem tudta hova tenni a dolgokat, de mikor feleszmélt a zenei kábulatából eszeveszett gyorsasággal pattant fel a székről, ami ennek következtében ledőlt az emberek közé, és ő is majdnem a kisereglő nép martalékává vált. „Még is ki ez a fiú?” Ismételgette magában a kérdést, miközben lehuppant...

Már semmi nincs mi ösztönözne,
Hogy az árokból felkelj,
És járd az élet igaz útját.
Mert valami vígan törné szived össze,
Miközben maradék erőddel
Tartod egybe,...

Ő mindennél többet ér több bárkinél!
Úgy ölelném át és sírnék a vágytól, sebzett szám súgná nevét százszor is, hogy ő érezze már azt mi rám talált, nézz csak rám ez volnék én! ...

Vörös, akár az alkonyat,
Akár az izzó tűzzsarát,
A vérben úszó naphunyat,
A lassan hamvadó parázs...

Idegen világod ismerni akartam,
szolgája lenni százezer halálnak,
megtudni, kinek a nyomait kutattam...
Ha eltévedtem, szemeid rám találtak…

Illegő-billegő, lenge árnyak!
ideszáll-odaszáll, libbenő szárnyak!
"Szép vagyok, nézz engem!"
"Hopsz, újra megtettem..." ...

Persze vannak más emberek is. Vannak, akik felveszik a harcot a világgal… a jó és az igazság nevében. Én tisztelem őket… csak nem értem. Hogy képesek tudni, hogy mi a jó és mi a rossz? Mi igaz és mi hazug? Remélem, igazuk van, és a helyes úton haladnak. De egyelőre nélkülem… Mert én nem csatlakozhatom hozzájuk...

A nő ezt meglátta, hátravetette fejét, barna haja végigomlott meztelen hátán, érzéki, csábító nevetése kellemesen megbizsergette a tarkóját. De ez mind semmi volt, mert ahogy közeledett, az aranyszínű szemek rabul ejtették és fogva tartották a lelkét. Azon az éjszakán csak úgy szikrázott a levegő közöttük... Ez azóta elmúlt, ahogy a hirtelen fellobbant szerelem is, ha az volt egyáltalán...