Tündérálom

Álmatlan éjszakám fedi a homály,
egy megkedvelt könyvvel, mit nem írok tovább:
Én, Te,a Hold és a csillagok,
felém indulsz, s én feléd indulok.
Úszol a vízen- "tündérálom",
de kisiklom pályádról, elvitorlázom.
Messzi tájakra sodor a víz tőled,
majd vége szakad minden időnek,
megáll a világ, sötét, néma csend lesz,
majd szívembe végtelen hasadó repedést ejtesz.
Csend ül a tavon, káprázok- még érzem,
lelkemet lelkedhez fonom egészen.
De remeg a testem, az ész nem enged,
uralkodni próbál felettem, s feletted.
Remegő testemben szívem elvérzett,
a seb nem forr össze többé,
s testem meggyilkolt hullaként lebeg tovább a vízen - ÖRÖKKÉ.