A "" kifejezés eredménye:

Hóvihar..
Vakító, jégkék fájdalom.
Vérvirág
születik a fehér havon...

Emlékszem, szerelmes voltam
Egy ismeretlen fiúba nagyon.
A teljes nevét sem tudtam,
De minden áldott nyár-napon
Rá gondoltam...

Nem tudtam, mit tegyek
Éreztem itt belül
A szerelem szikrája soha ki nem hűl
Nem tudtam, mit tegyek
Remegtem teljesen
S féltem, ha ez megmarad
Nincs tovább...

Most viszont élvezte a pénz adta előnyöket, persze csak módjával. Nem felejtette honnan jött. A szegénység úgy ölelte körül, mint mást a parfüm, csak ez lemoshatatlannak bizonyult. Bár minden nyáron keményen dolgozott - hol pincérnőként, hol eladóként, esetleg virágüzletben - tulajdonképpen akárhol - mégis bántották őt. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és miért pont most ne lettek volna azok? ...

A fiú sokáig nem vette észre az üzenetet, de amikor meglátta, hogy írás rejlik a lámpás talpán, akkor szorgosan nekiállt és elkezdte csiszolgatni, hogy fény derüljön a berozsdázott betűkre. Soká tartott, amíg az utolsó betű is levette rozsdaköpenyét és a lámpás üzenete olvashatóvá vált a szemnek...

Az elfek csapata sem tétovázott, fegyverüket védekezőn maguk elé emelve rohantak az ellenfélre. Zein íját megfeszítvén távolról lőtte a goblinokat. A nyílvesszői egy idő után nem találtak célba... a gonosz elfnő irányítgatta őket Zein társait leöldösvén, aki kardját előrántván rohant a többiek segítségére. Bledth a bájos, de kegyetlen elf-boszorkányt szemelte ki áldozatul...

Ha látlak miért
dobban meg a szívem,
miért repül hozzád a lelkem-
ki mondja meg nekem? ...

Ezüstszemű éjszaka figyel
korhadt fejfák között járok
emlékek csontjain lépkedve
egy hatalmas urat várok ...