Buta kis vers a másnaposságról

Fejzúgással tört rám a reggel,
Ami még elmegy, de émelygek is,
És szédülök mellé ezerrel...
És fáj, és nehéz a fejem is.

Apró törpék kis csákánya
Belülről mar koponyámba.
Nem kell ma más, csak jégkása,
És hogy ne legyek ily nagyon kába.

Tükörből mosolygok magamra,
De itt kint is én vagyok én!
Hiába nézek az üveglapra,
Attól még nem lesz több a fény.

Étvágyam? Jól van, köszöni,
De azért remélem visszatér
És nem hagy túl korán elfogyni.
Jajj, csak jönne már a tél!

Akkor hűvös lenne, és nem
Furcsállnám, hogy ráz a hideg.
Talán megjönne az eszem.
És anya sem lenne tiszta ideg.