Levél egy idegennek

Nagyon későn értem haza. Zártam. Éjfél is elmúlt, mire a taxi begurúlt a kocsibejáróra…

Az egész napom ramaty volt.
Beleértve azt is, hogy jól odacsuktam az ujjam két ajtó közé, miközben próbáltam a tonnákat ahogy csak erőmből kifért tolni, hogy be tudjam az üzletet zárni.
11 órát dolgoztam…
Majdnem leragadt a szemem a kocsiban, ahogy az autópályán 140 el robogtunk. (Kifejezetten kértem a sofőrt erre a tempóra)
Az ablak letekerve.
Csak úgy dőlt be a trópusi fülledt levegő. Kócolta a hajam, de jól esett. Valami, amivel akkor sem tunék összeveszni ha akarnék… így hagytam, hogy azt csináljon a már amúgy is zilált önmagammal, amit csak akar… Aztán befordúlt az autó keletnek.
Megpillantottam a Holdat.
Nagyon alacsonyan pihent a tiszta csillagos égbolton. Mély haragos sárgán fénylett, és olyan hatalmas volt, amilyennek még soha nem láttam… Olyan volt, mint egy mosolygó édesanya, aki gyermeke fölé hajol. Úgy éreztem, hogy meg tudnám érinteni, ha lenne erőm, hogy előre hajoljak az ülésben és nyújtva tudnám tartani a karom.
Nem tudtam lehunyni a szemem, mert olyan gyönyörű látvány volt.
Az egész napom egy kutyafülét sem ért… de már csak ezért a látványért érdemes volt végigcsinálni…

Ne haragudj, de valakivel meg kellett osztanom az érzést.