Már semmi nincs mi ösztönözne,
Hogy az árokból felkelj,
És járd az élet igaz útját.
Mert valami vígan törné szived össze,
Miközben maradék erőddel
Tartod egybe, üres tested vázát.
Ahogy egy épület megmaradt romjai,
Mint lerágott csontok,
Csupaszon, még nyújtózkodnak a magasba.
De ha ránézel olybá tűnik
Már csak az eget tartja,
Mintha az rögvest leszakadna.
Bár még elhiszed,
Hogy vidám dallamot taposnak
Lábaid a névtelen úton,
De olykor felnevetsz részegen
Amikor gyötrően csiklandoz,
A már jól ismert fájdalom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
laci78:
@Rémpásztor: várható folytatás...
2025-11-03 19:59
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?