Már semmi nincs mi ösztönözne,
Hogy az árokból felkelj,
És járd az élet igaz útját.
Mert valami vígan törné szived össze,
Miközben maradék erőddel
Tartod egybe, üres tested vázát.
Ahogy egy épület megmaradt romjai,
Mint lerágott csontok,
Csupaszon, még nyújtózkodnak a magasba.
De ha ránézel olybá tűnik
Már csak az eget tartja,
Mintha az rögvest leszakadna.
Bár még elhiszed,
Hogy vidám dallamot taposnak
Lábaid a névtelen úton,
De olykor felnevetsz részegen
Amikor gyötrően csiklandoz,
A már jól ismert fájdalom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások