A "" kifejezés eredménye:

A végtelen óceánra
reszkető kezek vágynak
fagyos szél-percek
mélyen arcomba vágnak...

Körülötte a varázslatos illatú és díszes szoknyájú virágok az ő csodálatos alakjáról áradoztak. Akkor nézte meg saját gyönyörű, zöld sudár testét, melyen még a veszélyes tüskék is kedvesnek tetszettek. A közeli harmatvízben tűzpiros szirmai tündököltek, s úgy érezte, boldogság önti el...

„Te olyan kemény szívű vagy, soha nem sírsz!” Kemény szívű? Nem... nem vagyok az... Nem sírok, az igaz. Hogy miért? Nem tudom. Talán már elsírtam az összes könnyemet...

Hiányod égeti szívem,
Nélküled életem nincsen.

Fáj a lelkem érted,
Jó, csak veled érhet...

Keserves küzdelem mások szeme elöl elrejteni valamit, ami úgy is nyilván való. De akkor is nevet, és éjjelente egy kedves emberről álmodik, ki sokat jelentett neki. Álmokba szőtt életet él, és várja a megváltást. De nem mondja...

Kérdik egyszer majdan
Ki is voltál egykor...

Mond, hogy nem múlt minden el
Mond, hogy néha könnyezel
Gondolsz valakire, ki nincs veled,
Ki miattad nem foghatja már kezed? ...

Miért van az embernek szíve?
Azért, hogy kifolyjon a vére?
Vagy legyen valaminek híve?
Esetleg hogy szeressen véle? ...

Napról napra egyre jobban érzem magam, a sérüléseim gyorsabban gyógyulnak, mint gondoltam volna, minden nap egy új emlék is előtör. Ma például az jött elő, hogy melyik irányba menekült a vezérük. Egyelőre nincs jobb dolgom, tehát ha itt a városban nem lesz szükség rám, én felkutatom azt a nagyszakállú vezért, és egyetlen csapással végezni fogok vele, sok mesében hallottam már, hogy a gonosz így meg úgy kínozta a főhőst, és addig megmenekült valahogyan...